Mondhatnám, a damaszkuszi úton ma (ismét)
megvilágosodtam. De nem jártam ezen az úton. Csak ültem az autómban, a sarki
kék színű csodában, és a bajai úton haladtam Bajára. Közben szólt a Sorsszimfónia, és
éppen Ahmyo-t lélegeztem magamra, magamba. Aztán kitört belőlem, hogy MEG
VAGYOK VILÁGOSODVA! Nem tetszett az energiája, olyan gyöngécske volt. Hát még
egyszer: MEG VAGYOK VILÁGOSODVA. MESTER VAGYOK!
És hirtelen, előbb finoman, testszerte, egy édes bizsergés járt át, ami egyre
erősödött, végül elöntött egészen a fejem búbjától a kisujjam hegyéig. A
szemembe könnyek szöktek, és nagy levegő után kapkodott a tüdőm.
Spirituális orgazmus.
Talán ez a legjobb szó rá.
Meg vagyok világosodva.
Mester vagyok.
Én is Isten vagyok.
Csodálatos!
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése