csak ülök itt

csak ülök itt
kinn a padon
révedek párás
távolok világába

csak ülök
a padon kinn
míg tenger
zúg lágyan
parti homokon

itt ülök csak
kinn némán
padomon
és ülök
még ezer más
világban

csak ülök itt
a padon kinn
és nem is vagyok
most
seholsem
és mégis
ott vagyok
mindenütt

Kalocsa, 2017. december 1.

kavics serceg

kavics serceg

cipőm talpa alatt

hosszúra nyúlt

árnyak vetődnek rám

a város zaja hullámzik

hol elhal

hol erősödve

visszaránt

madarak pittyegnek

gondtalan

fák ritkuló lombja közt

fény játszik

az úton

októberi nap köszön

rovom a lépteket

hova visznek

nem tudom

nem is számít igazán

míg hullt levelek

tömegén puhán

lépdelek

a tér és az idő

eltűnik hirtelen

csak vagyok

csak létezem

nem is kell

ennél több

most nekem

Kalocsa, 2017.október 17.

Saját fotó - Kalocsa, Érsekkert