Világjáró

 

Ringat, ringat

kis hajó

lágyan engemet,

elvisz, elvisz

égkék tengeren.

A világot bejárom

amerre csak lehet

- kicsi szívem azért

otthon van veletek.

Ha utam majd véget ér,

kicsi hajóm megkérem:

- Hazafelé vigyél!

 Ott vár rám

 apu, anyu és nővérkém.

Hazaérve hozzájuk bújok én.

Úgy mesélem el, mi az úton

engem ért!

További gyermekversek: gyermekversek

Csiga-biga kelj fel!

 

Csiga-biga, kelj fel!

Itt van már a reggel!

Nyissad ki a házad,

a kertben már várnak!

 

Füvön friss harmattal

kínál meg a reggel,

ezzel mossad arcodat,

s olthatod a szomjad.

 

Járhatod a kertet

míg eljön az este,

álmosan, fáradtan

aludhatsz el házadban.

 

Álmodj ott szépeket,

pihenjél édesen!

Legyen erőd holnap is

csúszni-mászni egy kicsit!

További gyermekversek: Gyermekversek

Mi a Mester?

 2020. november 27.

Néha elcsodálkozom.

Na jó, gyakrabban.

És kapkodom a fejem.

Nem történnek velem különleges dolgok, furcsa események. Nem kapok információcsomagokat sehonnan, senkitől, semmiről. Ezek NEM a Mester ismérvei.

Mégis tudom. Azaz tudatában vagyok. Hogy Mester vagyok. Hogy realizált vagyok. Hogy integrálódott a szabad energiatestem.

Tudom, és kész.

Szuverén létező vagyok.

Emberi esendőségekkel. Ez így tök rendben van.

Ha üzenetem jön, tőlem jön.

Az üzenet Én Vagyok.

Ez a Mester.

Én Vagyok Mester.

Én Vagyok Merlin.

Kérdésed van?

Kérdezd meg magad.

Válaszod van?

Mondd el magadnak.

Minden ott van benned.

Minden.

Ne hagyd magad elterelni.

Ne hasonlítsd magad másokhoz.

Te Te Vagy.

Te Vagy az Én Vagyok.

Hiszed, vagy sem, így van.

Vegyél csak egy mély lélegzetet, és engedd meg mindezt magadnak.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

nincsenek

 2018. április 1. 21:57

…arra szavak, amik most bennem élnek képek. Ott vagyok a robbanás által, hol milliárd darabra szakadtam szét, milliárd lehetőségével a létezésnek. Ott vagyok az örökkévalóságban. Mozdulatlanul.

Időtlenül.

Létezésben.

Önmagam korlátlan és feltétel nélküli szerelmében.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

szavak, szavak, szavak

 2018. március 25. 11:42

Szavak, szavak, szavak.
Nem mondanak el jóformán semmit. Vannak dolgok és érzések, melyekre nincs nyelv, mi leírni volna képes.
Csak megérezni lehet. Csak beleérezni ezekbe.
De elmondani, papírra vetni nem.
Érzem a létezést.
Az örökkévalót.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

lényegtelenné

 2018. március 25. 9:11

…vált az idő és a tér.
Mindegy a hol és a mikor.
Mindig ott vagyok, ahol vagyok.
Mindig akkor vagyok, amikor.
Mindig ugyanott.
Meg sem mozdulok.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

élvezet vs. szenvedés

 2018. március 24. 16:25

Az élet azért van, hogy élvezd. Nem azért, hogy szenvedj. Minek szenvednél, ha választhatod az élvezetet is? Nem, nincsenek körülmények. Rájuk kenheted, de csak a te választásod van. Nem a főnököd, nem a párod, a gyereked, a szomszéd, az akárki. Te választasz. Élvezed, vagy szenvedsz.

(Avagy lehet, élvezed a szenvedést. 2020. 05. 17.)

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

nem vonulok harcba

 2018. március 9. 9:39

…én mar semmiért és senkiért.

Mindig ez jön vissza a shoudokból. De én leszarom. Engedem csak, hogy mindenki pörögjön a hátán, ahogy akar, de nem akarok megmenteni senkit és semmit. A dolgoknak megvan a maga rendeltetésük. A beavatkozás csak rombolás.

Tegye a dolgát, ahogy akarja.

Én csak ülök a biciklimen, a tér és az idő pedig áthalad rajtam.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

aspektusok

 2018. január 14. 12:35

Mindig tudtam, hogy több, önállónak is tekinthető énrészem van (nem, nem vagyok skizofrén.... a hangok legalábbis ezt mondják :) ).

De igazából úgy voltam vele, hogy én ezeket az aspektusokat már helyretettem, és nem tudnak megvezetni.

Hát de.

Tegnap jöttem rá.

Hogy minden ténykedésemre üzemel egy aspektus. És nagyon nem voltam ennek tudatában. 

Ott van, amelyik autót vezet. 

A másik mediál.

Megint egy másik kikacsingat tiltott élvezetek felé. Ő például most eltűnt. Könnyebnek is érzem magam így.

Aztán ott van, amelyik jógát oktat. Tegnap pont ez az aspektus döbbentett rá, mennyire képesek eluralkodni rajtam. Ez egy kicsit hosszabb folyamat volt, mármint a jógaoktató aspektus. Az utóbbi időben teljesen meg volt veszve egy saját teremért, ahol akkor oktat, amikor csak akar, és magánórát is tarthat. Arra menet közben rájött, hogy bérletet fizetni nem tud, mert ráfizetés lenne pillanatok alatt. Hát el akarta adni a házat, lecserélni egy olyanra, ahol ez megoldható lenne. Mindenféle manipulációt bevetett ezért. Többek között maga mellé édesgette a sértődős, hisztis kisgyerek-aspektust is. 

Tegnap is felugrott, a tanfolyamon, hogy majd ő megcsinálja a bemelegítést. Megcsinálta, de nem úgy, ahogy csinálni szokta egyébként. Kapkodott, nem figyelt eléggé a részletekre.

És eközben jöttem rá mindarra, amit most leírtam.

Mert most a Mester résen volt, és rajtakapta őt, többek között.

A Mester már tudja: ez csak egy aspektus. És megtette, hogy elzavarta, mondván csak akkor jöjjön vissza, ha már együtt tud működni a Mesterrel. És nem manipulál, nem irányít, nem csábít el más aspektusokat a céljai elérése érdekében. De ugyanez vonatkozik minden más aspektusra is!

Szóval, srácok! Résen vagyok! 

Én vagyok a Mester, és jaj nektek, ha ti akartok annak látszani! :)

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

eggyel kevesebb

 2018. január 12. 15:36

Talán egy illúzióval kevesebb van velem.

Mindig úgy gondoltam, az anyagi lehetőségeim többek annál, hogy éppen elégséges.

Szó se róla, nincs nélkülözés, nem okoz gondot a számlák fizetése, amire kell, arra mindig van.

Ma rájöttem: ez az éppen elégséges kategóriája.

Hiába az átlagosnál magasabb jövedelem már évek óta, ez akkor sem más.

Honnan jöttem erre ma rá?

Hát a lányom cégénél azok kapnak bónuszjuttatást, egyszerit, akiknek a tavalyi évben a jövedelme nem érte el a 19 milliót.

Az enyém hát csak éppen elégséges.

És tényleg.

Nem áltatom magam azzal, hogy ez milyen fasza. 

De nem sírok miatta.

Nem dühöngök (csak kicsit). 

Aztán elengedem az egészet egy levegővel.

És egy másikkal beengedem a korlátlan bőséget az életem minden területére.

Most.

Itt.

Vagyok, Aki Vagyok!

 

(Megjegyzem, ugyanakkor ezek az emberek, akik ennyit keresnek, nem feltétlenül érzik azt, hogy bőségben vannak, hogy bőségben élnek. Mindig ott a nyomás, ami felülről jön, a főnökségtől. Mindig ott a stressz, mikor rúgják ki. Ez nem AZ A bőség. Szerintem. - 2020. május 22.)

Update: nem ez számít. Nem a pénz mennyisége számít. Az számít, hogy megéld, átéld: bőségben vagy. (2020. november 23.)

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

mi az élet

2018. január 6. 17:28

Mi az élet?
Egy kaland.
Tapasztalások sorozata.
Ha ennél többet képzelsz bele, akkor már lehet, hogy szenvedés.
Ha te szenvedni akarsz, hát szenvedj.
Én maradok az élvezetnél és a tapasztalásnál.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

Télapónak

 

Decemberben, hatodikán,

izgalommal telve vár rád

sok millió kisgyerek,

bízva abban, hogy a neve

csak a jók könyvében szerepel.

 

Kiscipőbe, kiscsizmába

csoki, dió, mogyoró,

rosszabbaknak csak virgács jár,

tudja ezt jól Télapó.

 

Egész évben várva várunk,

s ha közeleg az idő már,

fülelünk, hogy csilingel-e

csengettyű Rudolfék nyakán.

 

Olyan jó, ha megérkezel,

boldog Tőled sok-sok gyerek;

köszöntünk most mi is Téged

arra kérve kedvesen,

jöjj el hozzánk jövőre is,

ha újra itt a december!

 

2009. november 25.

Életkép

 

Muki kutyánkat megcsípte a bolha.

Vakarózik szegény piszkosul a porba’.

Könyörgőn veti ránk szeme világát:

várja, hogy segítsünk viszketős nyavalyáján.

Nosza, megfürösztjük, prüszköl össze-vissza,

nehezen tűri, ha vizes az orra.

Meg is szárítgatjuk őkelmét szépen,

csillogó bundával terül el a széken.

Örül a jámbor, nem viszket már bőre,

annál inkább vágyik egy kis tepertőre.

Befalja a friss csemegét azon hamarjába’,

s elterül a kályha mellett álomba zuhanva.

A sárkány

 

Jaj, úgy félek,

rettegek:

szörnyű zúgás, ami bánt.

Hörög, prüszköl és tán

még tüzet is okád!

Hallom, ahogy közeleg...

Jaj, most mit legyen?

Kardot rántok,

megvívok vele!

Legyőzöm, mert hős vagyok!

 

De anya így szól rám:

- Maradj veszteg!

  Ha itt ugrálsz, porszívozni nem tudok!

 

Kék lepke

 

Kék lepke, kék lepke,

szállj ide, szállj ide!

 

Megfoglak, megfoglak,

aztán elengedlek.

 

Kék lepke, kék lepke,

repülj el messzire!

 

Kék lepke, kék lepke,

veled hadd mehessek!

 

Szállunk az égen át,

szállunk az éjen át.

 

Vissza ha érkezünk,

majd újra elmegyünk!

 

Kék lepke, kék lepke,

szállj ide, szállj ide!

 

Tél végén

 

Csipp-csöpp,

csöppen a csöpp;

ázunk-fázunk,

nincs kabátunk,

csurom víz lett

végig a hátunk.

Vége a télnek,

olvad a hó,

jön már a tavasz,

halihó!

Kibújunk a

hideg földből,

simogat a

napsugár,

köszönti a

meleget

ezernyi hóvirág!

A tarisznyás manó

 

Benn a a házban

fura szerzet

lakik most:

rózsaszín a füle

és hegyes,

az orra pedig

csöppet veres.

Kócos haja

kikandikál

sapkája alól,

arcocskája

huncutul

vigyorog.

Mellénykéje

bordó színben

pompázik,

alóla a nadrágja,

a csíkos,

kilátszik.

Cipőcskéje

kicsi, csücskös,

így járja a házat

a kis prücsök.

Vállán átvetve

viszi zsákját,

benne hordja

a motyóját.

 

Eltévedt szegény,

nem talált haza,

keresi az utat,

hogy juthat oda.

 

Ez a fura szerzet

az erdőbe való,

mert ő -

a

tarisznyás manó!

Altató

 

Kéken száll az est -

pilládon megpihen.

Ha lehunyod szemed,

messzire libeg.

 

Itthagyja álmát,

csillag-ragyogását.

Véle ha álmodsz,

látsz mesevilágot:

 

tündérek, varázslók,

törpék, kis manók,

vad, hatalmas fák,

s tengernyi virág.

 

Aludj szépen hát!

Ők vigyáznak Rád!

Gyomorkorgás

 

Jajj nekem!

Lehet, éhen halok!

Régen volt reggeli,

a hasam úgy korog!

Saci is kérdőn néz rám:

mi ez az égzengés?

Kezem pocimra teszem,

hátha így nem hallja senki sem!

Jajj, mindjárt éhenhalok!

Csengessenek már ki,

hadd egyek pár falatot!

 

 

2011. február 24.

A barátnőmről

 

Ma összevesztem a legjobb barátnőmmel.

Irtóra haragszom rá!

Hiába kértem, üljön mellém délután,

útálatos volt, és Laura mellé ült.

Ha így, hát így!

Megvagyok nélküle,

nem is figyelek rá!

Szaladhatott utánam suli után,

nem vártam meg ám!

Így álltam bosszút, mert otthagyott.

 

De remélem, holnap azért

mégis egy padba ül velem

a suliban délután.

 

2011. február 24.

A fiúkról

 

A fiúk olyan hülyék!

Bálint ma elrohant mellettem.

Meghúzta a hajam.

Aztán visongva nevetett,

és szaladt a többiekhez.

Hiába kiabáltam rá,

és lettem dühös nagyon,

láttam, hogy néz, és

vigyorgott bután.

A fiúk olyan hülyék és ostobák!

 

2011. 02. 22.

A vakbélműtétről

 

Már szép a sebem.

Nem látszik a varrás helye sem.

Nemsokára talán újra

labdázhatok majd tesiórán.

Kivették a vakbelemet.

Éjszaka vittek be a műtőbe,

miután itthon nagyon rosszul lettem.

Fájt, és pocsékul éreztem magam.

De anya végig velem volt,

vigyázott rám,

és mindenki körülöttem

a kedvemben járt.

Azért nem szeretnék

megint kórházi ágyban

kedvenc lovaimmal játszani.

 

Kalocsa, 2011. 02. 24.

Dolgozat

Nagyon mérges vagyok!

Tudtam mindent, nem hibáztam!

Elírásom sem volt,

csak nem lehetett jól olvasni két szavam!

Négyest kaptam a dolgozatomra,

pedig ötösre tudom,

ez teljesen biztos!

Mérges vagyok,

és Kati néni igenis utálatos!

 

Kalocsa, 2011. 03. 13.

tűzugrás

 

dob szól

dob szól

tűz ropog

dob szól

dob szól

kél a Hold

dob szól

dob szól

mind elveszünk

dob szól

dob szól

újjászületünk!

dob szól

dob szól

mi nem kell már

dob szól

dob szól

Holdnak adjuk át

dob szól

dob szól

izzó parázs

dob szól

dob szól

éget múltat

új jövőt ád

csönd van

csönd van

és boldogság!

 

Kalocsa, 2013. szeptember 1.

Puha mohaágyra

Puha mohaágyra

hajtsd le fejedet,

patakzene lágyan

altat el tégedet.

 

Fáknak földre hulló

ezer levele

lészen majd takaród,

burkolózz csak bele!

 

Puha mohaágyra

hajtsd le fejedet,

patakzene lágyan

altat el tégedet.

 

Hold ezüst sugara

cirógatja szemed,

angyalok kara

őrzi lelkedet.

 

Puha mohaágyra

hajtsad le fejed,

patakzene lágyan

ringat el tégedet.

 

 

Hargita, 2013. 08. 24.

Kalocsa, 2013. 09. 15.

oly földön élek én

 

oly földön élek én,

hol patak zúgása zenél,

hol sziklák magasáról

hull alá áldott fény;

talpunk alatt meztelen

tűlevélszőnyeg szalad;

puhán süpped

léptünk, hangtalan,

s két Holdunk mesél

színes álmokat,

miközben éjkék-szagú

lágy moha

takarja lakunkat;

oly földön élek én

hol zenél a nap,

hol táncra hív és perdül

minden pillanat,

Egységben a Minden,

jut bőven, mi kell,

maga útját járja

mégis minden

boldog Isten

 

Hargita, 2013. 08. 24.

Kalocsa, 2013. 09. 16

Én Vagyok

 2017. december 26.

Vagyok.
Létezem.
És vagyok a minden.
És vagyok a semmi.
Vagyok a mély.
Vagyok a magasság.
Vagyok a világosság.
És bennem lakozik a sötét.
Bennem él a rút és a szép, bennem van a gonosz és a jó. A hős és az áldozat, az uralkodó és az alattvaló, a bűnös és az ártatlan, a hatalmaskodó és a meghunyászkodó.
Igen vagyok és nem.
Nem tudsz mutatni semmit, ami nem én vagyok.
Adj nevet bárminek: Én Vagyok.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

tükörkép

 2017. december 26. 22.24

A tükörkép csak addig létezik, amíg a tükröt nézed. Amikor nem nézel a tükörbe, nincs tükörkép.
Ha meg nincs tükör, úgyszintén nincs tükörkép sem.
A tükörkép illúzió. Nem te vagy.
Bármit látsz is, vagy vélsz ott látni, az valójában nem létezik.
Legföljebb egy másik valóságban.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

néha belefáradok

 2017. december 5. 22.20

…a mindennapokba.
Már az lenne jó, hogy nem csinálni semmit, csak lézengenék. Ide ülnék. Oda ülnék.
Leszarnám a világot, a könyveket, az eladásokat, hogy ügyködjek könyvekkel, tanfolyamokkal, bármivel.
Néha nagyon kivan a .... Mindennel.
Most is épp.
Olyan semmitlen és értelmetlen minden.
És nem.
Nincs előremutató konklúzió.
Szar, és kész.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

ahogy a Nap

 

ahogy a Nap ragyog

úgy ragyogsz Te rám

szíved melege

betölti szobám

fényedben fürdőzöm

szüntelen

—

mindez csak

van

nincs ellenszolgáltatás

—

hisz jól is van

ez így

—

mert Neked meg

én vagyok a

Ragyogás

 

Kalocsa, 2018. május 3.