eggyel kevesebb

 2018. január 12. 15:36

Talán egy illúzióval kevesebb van velem.

Mindig úgy gondoltam, az anyagi lehetőségeim többek annál, hogy éppen elégséges.

Szó se róla, nincs nélkülözés, nem okoz gondot a számlák fizetése, amire kell, arra mindig van.

Ma rájöttem: ez az éppen elégséges kategóriája.

Hiába az átlagosnál magasabb jövedelem már évek óta, ez akkor sem más.

Honnan jöttem erre ma rá?

Hát a lányom cégénél azok kapnak bónuszjuttatást, egyszerit, akiknek a tavalyi évben a jövedelme nem érte el a 19 milliót.

Az enyém hát csak éppen elégséges.

És tényleg.

Nem áltatom magam azzal, hogy ez milyen fasza. 

De nem sírok miatta.

Nem dühöngök (csak kicsit). 

Aztán elengedem az egészet egy levegővel.

És egy másikkal beengedem a korlátlan bőséget az életem minden területére.

Most.

Itt.

Vagyok, Aki Vagyok!

 

(Megjegyzem, ugyanakkor ezek az emberek, akik ennyit keresnek, nem feltétlenül érzik azt, hogy bőségben vannak, hogy bőségben élnek. Mindig ott a nyomás, ami felülről jön, a főnökségtől. Mindig ott a stressz, mikor rúgják ki. Ez nem AZ A bőség. Szerintem. - 2020. május 22.)

Update: nem ez számít. Nem a pénz mennyisége számít. Az számít, hogy megéld, átéld: bőségben vagy. (2020. november 23.)

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója