Önmegismerés 2.

Ahhoz hogy megtudd, ki is vagy valójában, és hogy miért vagy az, egy út vezet: az önmegismerés útja.
Mondhatni ismerd meg önmagad, és megismered a világot is. Vagyis nem csak azt tudhatod meg az önismeret által, hogy ki vagy, hanem ezáltal megismerheted a magad világát is.

Fotó: Patik István

Nem könnyű dolog ez az önmegismerés.

Nem könnyű dolog szembesülni önmagunkkal.
De az első és a legfontosabb lépés afelé, hogy az legyél, aki vagy. Ha tudod az igazságot saját magadról, akkor felszabadult leszel.
Egy szabadságérzet jár át, és ez nagyban hozzásegít ahhoz, hogy a saját utadat járhasd.
Az egyik módja az önmegismerésnek, ha tükörbe nézel.
Szó szerint.
De nem csak úgy, ahogy szoktál; nem elegendő, hogy megfésülködsz, arcot mosol, vagy hasonló.
Próbáld ki, hogy odaállsz a tükör elé, és belenézel a saját szemedbe. Mélyedj el erősen önnön tekintetedben.
Lásd meg a pupillád mélyében a lelked.
Ha legalább 3-5 percig ezt így meg tudod tenni, miközben megkérdezed magadtól, ki is vagy tulajdonképpen, máris sokat tettél magadért, illetve önmagad megismeréséért.
Fontos, hogy megfigyeld a reakcióidat, érzéseidet, a kis gyakorlat során. Semmitől se idegenkedj, bármi is jön elő közben, bármilyen érzés kerít hatalmába! Ne ijedj meg, nem könnyű szembesülni a saját belső világunkkal. Lehet, hogy először ez a világ összeomlik, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy elveszítsük a valóságot magunk előtt, amikor arról van szó, hogy kik vagyunk. Ez esetben ki vagy te. Ne riadj el, és ha nem megy elsőre, majd másodikra, vagy harmadikra menni fog.
Figyelj a válaszra is, amit arra a kérdésre kapsz, hogy ki vagyok én. Lehet, hogy nem azonnal kapsz feleletet, de a felelet bizonyosan megérkezik. Persze, ez is majd magadtól. Lehetőleg olyan időpontot válassz erre a kis gyakorlatra, amikor nyugalom vesz körül pár percre. Ha bevállalós vagy, csinálhatod mások előtt is, csak azért vértezd fel fel magad a furcsa tekintetekre, beszólásokra.
Bárhogy tegyél is, a tükörbe nézés fontos első lépés az önmagadhoz vezető út felé.
Fontos lépés ahhoz, hogy megtudd, ki vagy te. Fontos lépés ahhoz, hogy aztán megismerd a mikrokozmoszod, a téged körülvevő világot, és ahhoz is, hogy ha változást szeretnél az életedben, akkor el tudd fogadni, hogy a változás elindítója te magad vagy.
Kezdd hát az első lépéssel: menj a tükörhöz!

(folytatás következik)

Olvasható a honlapomon is:

Önmegismerés 2.

Önmegismerés

Az önmegismerésnek sok útja van. Az egyik, és nem is a legkönnyebb, a saját szemedbe nézve pillanthatsz lelked mélyére. Ahogy a szólás is mondja: a szem a lélek tükre. Amikor szembe nézel magaddal, lelkedet is láthatod.
És megtudhatod, ki vagy te. Az is sokat segít az önvalód megismerésében, ha a tudat bugyraiban merülsz el. Ezt is megteheted, magad, vagy akár segítséggel is. A tudat bugyraiban ott van minden, ami által a mindennapjaidat éled. Lehet, észre sem veszed, mi irányítja tetteidet és reakcióidat, mert ezek olyan mélyen gyökerező mechanizmusok, jól elrejtve, automatizálva, hogy a mindennapi elmetudattal nem lehet rajtakapni.
Figyelem, tudatos figyelem kell ahhoz, hogy megismerd a téged működtető programokat, amiket te magad programoztál be, és indítottál útjára. Több lépésen keresztül lehet eljutni a felismerésig, hogy mi van a mélyben, és ha ide megérkeztél, már megvan a lehetőség arra, hogy változtass. Hogy ne reakcióid legyenek, amik automatikus válaszok, hanem reagálásaid, amik tudatos cselekvések.
A reagálás már az a cselekvés, amivel a teremtőerőd használni tudod, mert tisztában vagy azzal, hogy ki vagy, és hogyan működsz.

(folytatása: Önmegismerés 2.)

a honlapomon is olvasható:

Önmegismerés

Új Igazság

Ma ismét fontos inspirációk érkeztek el hozzám.
Amiket az előadáson hallottam az elemek tulajdonságairól, illetve az ezekhez kapcsolódó szervek kapcsán, azt erősítette meg bennem, hogy hálás vagyok.
Hálás vagyok, hogy korábban nem folytattam semmiféle módon beható tanulmányt ezoterikus, spirituális témakörökben, mert így tisztán, fehér lappal állhattam oda az ezzel kapcsolatos információszerzéshez.
Amit biztosan tudok, illetve amire biztosan emlékszem, hogy amikor gyerek voltam, már volt bennem egyfajta késztetés, hogy embereket „gyógyítsak”, fénnyel. De megválogattam, kinek adok belőle, kinek nem, mert aki tetszett, annak adtam, aki nem, annak nem. Annyit tudtam csupán, hogy ezzel én segítek. Legalábbis gyerekfejjel ez volt bennem. Aztán a dolog a részemről feledésbe merült.
Mostanság a spiritualitásban olyan nagyon elmélyült tanulmányokat folytatók, tapasztalatot szerzők előadásaiból, tanításaiból azt hallom, hogy majd a karma,….hogy nem engedik…hogy csak akkor mehetek tovább…hogy tanulnom kell, és ha nem tanulom meg, amit kell, akkor nem mehetek tovább, nem tehetem ezt, vagy azt.
Ezért hálás vagyok, hogy ezek a spirituális dogmák nincsenek bennem. Nincsenek, mert nem foglalkoztam velük.
Számomra teljesen világos, és ez nem hit, nem érzés, nem gondolat, hanem egyszerűen TUDOM, hogy a világ megváltozott.
Amiket a régiek tanítottak, így volt. Eddig.
De ezek az igazságok már nem felelnek meg a valóságnak.
Más igazságoknak jött el az ideje.
Ezeknek az igazságoknak egyik hírnöke vagyok én.
Az Új Igazság: MINDEN MÁS!
Tegyétek hát félre a régi igazságokat, és keressétek magatokban az újakat!
Ha nem találjátok, kérdezzétek meg azokat, akik a megváltozott világ igazságairól beszélnek. Kérdezzétek meg őket, majd vizsgáljátok meg, hogy az ő igazságuk visz-e tovább utatokon, vagy valaki másé.
De ne feledjétek: új utak vannak, új igazságok vannak.
Ragaszkodhattok a régiekhez is, ha ez szívetek vágya, vagy, mert ebben érzitek magatokat biztonságban.
A választás szabad, a döntés magánügy.
Ám ha a régi igazságod mellett maradsz, készülj fel a meglepődésre. Készülj fel arra, hogy előbb-utóbb rájössz, hogy a régi igazság már nem állja meg a helyét. Lehet, hogy fájni fog a felismerés.
De lehet, hogy másképp nem vagy képes megengedni magadnak az Új Energia Igazságait.
Bárhogy döntesz, a végén mindenképpen visszajutsz az Egységélménybe. Ha neked a régi energiák régi igazságainak ösvénye tetszik, járd azt, még egy darabig lehet, de a zsákutca jelzés már kint van. Van átkötés, és van útbaigazítás az Új Útra, az Új Energiák Új Igazságai által jelölt útra, eltévedni semmiképpen sem lehet.
Tudd azonban, hogy adott a lehetőség az új utat választani, bármikor.
Ez könnyebb is kicsit talán, mint a másik, és igen, azt mondják, válaszd a nehezebb utat, mert abból tanulsz.
Én amondó vagyok, válaszd az új, némileg könnyebb utat. Ez csak látszólag könnyebb, mert gyorsabb haladást tud biztosítani, de nagyobb feladattal jár.
Mégpedig azzal, hogy nem elég a régi útról az újra áttérni. Nem elég, ha új utat jársz.
Valamilyen módon a dolgod, hogy fényvivőként hirdesd az Új Utat, ne rejtsd véka alá, hogy Új Igazságok vannak, és hagyd, és tedd, hogy Fényed minél több társadat vonzzon magához, mert a munka sok, és a végkifejlet egyre gyorsabban közeleg.
Nem mindegy, mennyien vagyunk tudatában Önmagunknak.
Nem mindegy, mennyien vagyunk tudatában, hogy Kik Is Vagyunk Valójában.
Nem mindegy, hogy mennyien teremtjük meg legnagyszerűbb elképzelésünket önmagunkról.
A nagy változásokhoz sokatokra szükség van!
Most rajtad a sor, hogy eldöntsd, vállalod-e az Új Föld hívását.

2013. augusztus 10.

A honlapomon is olvasható:

Új Igazság

December 24., éjfél

Deresen állnak a fák,

kristályként ragyognak

az esti fényben.

Várják, hogy karácsony

ünnepe járjon

mindenhol ez éjjel.

Hideg van nagyon odakünn,

de bensőnket melegíti

a szeretet.

Ha hagyjuk,

magától árad majd

a szívünkből széjjel.

Jusson belőle mindennek:

ettől lehetünk csak többek!

Még akkor is,

ha éppen

nincsen

ünnep.

A vers honlapomon is olvasható:

December 24., éjfél

Ajándék

Ajándékot hoztam.

Itt van, átadom neked. Fogadd el, kérlek!

Ha kinyitod, meglepetés, ami vár.

Lehet, alapjaiban változik meg a világ, melynek középpontjában te állsz.

Nem kell félned, biztonságban vagy. Az ajándék Istentől származik.

Küldte már ezt sokszor neked, de sosem volt igazán bátorság benned, hogy megtartsd, elfogadd, és használd.

Most eljött az idő, hogy elfogadd, megtartsd, használd.

Nyisd csak ki!

Nos?

Mit találtál benne?

Jó, ne áruld el.

Azt viszont elmondom, mit elmondom: kiáltom, hogy én is kaptam ajándékot Istentől!

A szeretet ajándékát.

Ez az igazi, a végső valóság.

Megajándékozott a szeretettel.

Nem kért cserébe semmit.

Nem kért semmiféle viszonzást.

Nem szabott feltételeket.

Egyszerűen, önzetlenül adta. Történt eddig bármi, tettem eddig bármit is, csak ennyit mondott:

-         Szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig szeretni foglak. Örökké.

 Szemembe hála könnye buggyant.

És magamban átöleltem Őt, így eggyé váltunk.

Mert az Atya és Én Egyek Vagyunk.

Társak a teremtésben.

És igen, én is szeretem Őt!

Minden megnyilvánulását.

Magamat is beleértve.

Mindenki más így az én megnyilvánulásom is.

Nincs Te, nincs Ő, nincs Én, nincs Ti, és nincs Ők.

Csak MI van.

Ez volt az én ajándékom.

Én ezt adtam neked. tovább.

Látod!

Kitaláltam, mit adott neked Isten!

A honlapomon is olvasható:

 

Ajándék

Karácsony ünnepén

Összekulcsolt kezeimben szeretet.

Kinyújtom feléd, átadom neked.

Fogadd tőlem, kérlek, küldd tovább!

Jusson el mindenkihez mihamarább!

Összekulcsolt kezeimben imádság.

Ajkaim azt világgá kiáltják.

Hogyha hallod, vedd azt magadhoz!

Gondoskodj róla, nálad ne maradjon!

Összekulcsolt kezeimben lelkem van.

Összekulcsolt kezekben magad vagy.

Tárjunk szét kart, nyíljon ki a szív!

Karácsony ünnepén boldog, aki sír.

2011. december 15.

 Az alábbi linken a weboldalamon is olvasható:


Karácsony ünnepén

Karácsonyi köszöntő

Mi is a karácsony, nekünk, itt, Európa szívében?
Néhányan azt mondják, és tán úgy is hiszik, hogy a Megváltó születésének napja, aki azért jött el közénk, hogy a bűneinket magával vigye, magára vállalja.
Mások szerint a Fény megszületése a lélekben, azé a fényé, ami áthatja egész lényünket, és ha jól figyelünk, megmutatja igaz önvalónkat.
Aztán vannak olyanok is, akiknek ilyenkor az jut eszükbe, a karácsony a szeretet ünnepe.
Bizonyára jónéhányan vannak olyanok is, akiknek meg még egészen más dolgok jutnak eszükbe ezzel  az ünneppel kapcsolatban.
Talán az elmondható, hogy a szeretet az a szó, ami a legtöbbünknek bevillan a karácsonyról.
Egy szó. Szó, vagy ennél több?
Egy szó. De mit jelent? Mi van mögötte?
 Elmondja-e ez a szó azt a csillogást, ami egy gyermek szemében van, miközben anyja jár fejében? Az anyja, aki most nem lehet vele, mert börtönben van. De a szemben ott a csillogás, a gyermeki ártatlanság, és még valami, ahogy jobb kezében ceruzát fog, feje a bal öklén megtámasztva, néz bele a kamerába. Igen, van ott valami csillogás, ami többet ér bármilyen szónál, többet bármilyen drága ajándéknál, vagy talmi csillogásnál. Igen, lehet, hogy ez a szó, amit szeretetnek mondunk, ott van abban a szemben, és azzal tekintettel ezt üzeni az édesanyjának: szeretlek.
Egy gyermek számára egész természetes tud lenni az, hogy kimondja: szeretlek.
De mi a helyzet velünk, akik most itt vagyunk? Mikor mondtuk utoljára ki valakinek azt, hogy szeretlek? Mikor mondták nekünk utoljára ezt? Ha nem mondjuk, vajon miért nem? Miért nehéz kimondani, még akkor is, ha már nagyon-nagyon kikívánkozna, de a levegő elakad a torkunkban, és nincs, ami a hangszálak rezgéseiből ajkainkon ezt a szót formázza?
Mitől félünk kimondani ezt?
Talán mert oly egyszerűen lehet közvetett úton ezt kifejezni? Hisz mást se látunk, mást se hallunk, mint hogy fejezzük ki szeretetünket ajándékkal. Minden portékáját áruló azt mondja, az ő portékája a legalkalmasabb elmondani ezt a felemelő érzést. És szépen be lehet csomagolni csillogásba, sztaniolpapírba. És igen, hajlamosak vagyunk ezt el is hinni. Hogy majd más megoldja, nekem csak fizetnem kell a szeretetcsomagért, és átadnom. Igaz, hogy a karácsony előtt hetek, napok azzal telnek, kinek mit vegyek, kinek mit adjak, kinek milyen értékűt, mekkorát, és jajj, a nagypapa még nem kapott semmit, neki mit vegyek? Szaladgálás, tülekedés, tömeg, pénz, pénz, csillogáshegyek, és Mennyből az angyal kilószámra hull a hangszórókból, hogy jobban megnyissa szívünk a pénztárcánk felé.
Biztos, hogy erre ennyire szükség van?
Vagy elég lenne, csak úgy, csillogó szemekkel odaállni, emelkedett gyermeki lélekkel, és azt mondani: szeretlek, csak úgy, ahogy vagy, olyannak, amilyen vagy. És adni, egyben kapni, egy ölelést hozzá.
Mert nincs nagyobb ajándék, se égen, se földön, mint amikor feltétel nélkül is tudjuk szeretni egymást, és, mint amikor egy öleléssel át is tudjuk adni ezt, akkor már adtunk magunkból, az időnkből, és adtunk a szívünkből egy kis szeretetmagot, a másiknak, amit ha ő is, és én is, gondozunk és ápolunk, később világokat menthet meg, és másoknak is megmutathatja, hogy a szeretet nincs ünnephez kötve, nincs naphoz kötve, a szeretet mindig van, és mindig lesz, és forrása kiapadhatatlan.

 Link:

Karácsonyi köszöntő

élek!

rámzúdul szürke kőtömeg
teljesen maga alá temet
megfordul egész világ velem
eltűnik múlt, jövő, jelen
kőszörnyek roskatag létrája
nyújtózik feneketlen mélybe
lelkem aprókat lépve
fogódzót keres lefele
ó, de ne sírjatok értem
meg nem haltam, élek
itt kiáltok folyton felétek
de nem láttok, nem hisztek
itt vagyok! élek! jertek
felém, és elporladnak
mind, az óriás kőszörnyek

Bp., 2013. 12. 14.

a honlapomon is olvasható az alábbi linken:

élek!

Kérjetek és megadatik

Nincs egy hete, hogy a céges karácsonyi parti kapcsán felkértek, mondjak már köszöntő beszédet. Ez nem egyszerű dolog, mert olyanról kell beszélni, ami mindenkit érint, mindenkit máshogyan, és mindenkinek mást jelenthet a karácsony. És persze, ne a munka legyen előtérben egy ilyen alkalomkor.
Segítséget kértem, meditációban.
Két nappal ezelőtt a kolleganőm asztalán megláttam egy fotót egy kisfiúról, amit az iskolában készítettek róla. Megragadt a tekintete. És megírtam az ünnepi köszöntőt, erre a tekintetre alapozva. Sikert értem el vele, nem kicsit.
Kérjetek, és megadatik! Ez valóban így van!

Jövő 2.0

Vasfoga nyakamba váj,

már negyvennéggyel;

jut mindkét felemre.

Mar szenvedéllyel.

Ó, az idő, mi nincs is,

csak mosolya nyoma látszik

arcodon,

hajadon,

szemeid alatt…

S hogy mit hoz a jövő?

Beh! az teljesen bizonytalan!

Épp ezért nem számít!

Most

csak a Most játszik!

Kalocsa, 2013. szeptember 8.

Itt is olvasható:

Jövő 2.0

estées*

Mindennapi drámáink

1. Estées*

A)

Az óra a kis konyha szürkülő fényében könyörtelenül mondta a magáét: klatty-klatty-klatty…teltek a másodpercek, visszavonhatatlanul, monotonon. A mutatók folyamatosan erőt merítettek a szerkezet belsejében megbúvó akkumulátorból.

Az asszony, aki alacsony termetű volt, átlagos testalkatú, rövid, sötétbarna hajjal megáldva, izzó szemekkel fúrta tekintetét a mutatókra, ahogy ott ült az üres asztal mellett a széken, várva, egyre várva, hogy a társa hazaérjen végre. De akárhogy leste a kis- és a nagymutató szüntelen párharcát a körkörös versenyfutásban, mely eleve lehetetlen vállalkozás, az ember csak nem jött.

Érezte, ahogy a digitális időmérő minden egyes klattyanására nő benne a feszültség; a gyomra már egész összeugrott egy gombócba. Arra gondolt, hogy a munkaidő 3 órakor lejárt. Most már elmúlt fél 5. És még nem jött haza. Pedig ő reggel óta, amikor az ember munkába indult, azzal foglalatoskodott, hogy rendbe tegye a házat, aztán elment bevásárolni az ebédhez, ami azért is nehéz vállalkozás volt, mert ugyan már másfél éve együtt élnek, de csak a férfi dolgozott, neki pár hónapja nincs munkahelye, és igazából nincsenek közös kasszán. Nehezen kapart ma is össze annyi pénzt, amiből egy ebédfélét össze tudott dobni. Eszébe jutott megismerkedésük is. A férfi kereste vele először a kapcsolatot. Tudta róla, hogy elvált, hogy egyedül él, és a faluban is jókat mondtak róla az emberek. Valahonnan megszerezte a telefonszámát, azon hívta el egy beszélgetésre. Ebből aztán lett még egy, aztán még egy beszélgetés. Milyen szép időszak is volt az az életükben! Ahogy megfogalmazta nemrégiben a férfi, az volt az udvarlás időszaka. Hazajöttek a munkából, megmosdottak, átöltöztek, és elmentek valahová vacsorázni. Milyen nagyon régen nem voltak már így együtt! Egy romantikus estére vágyott, igen, nagyon, ismerte be magának végül. Még csak az sem kéne, hogy puccos helyre menjenek el, csak itthon, kettesben, valami finom vacsora mellett, virággal az asztalon, ízléses terítékkel, gyertyafénnyel. Borospohár, benne rubintosan csillogó hegylevével. Áhhh…sóhajtott, aztán megint tisztán, és élesen látta az időt, ami pimaszul csak klattyogott tovább, míg ő elmerült egy kicsit az álmodozásban.

Érezte, hogy robbanni fog. Abban a pillanatban, ahogy belép az ajtón, nekiesik. Nekiesik, és elmondja minden bánatát, nem kíméli, nem fogja érdekelni semmi, egy egész szitokáradatot fog a fejére zúdítani, …. aztán…aztán….elmegy. Elmegy, otthagyja. Nem tudja, hova megy, de ezt nem bírja tovább, az biztos.

Ebbéli elhatározását tett is követte, már ami az elmenetel előkészítését illeti. Összecsomagolta ruháit egy bőröndbe, és az ajtó mellé állította.

Aztán visszaült a székre, és egyre nagyobb feszültséggel várta haza az embert.

Klitty-klatty-klitty-klatty…ketyegett a bomba benne, és biztosra vette, hatalmasat fog robbanni!

B)

Három óra volt, délután. Elfáradt a mai munkában is. Egyre nehezebben megy, gondolta. Mégis csak elmúltam már 50 éves, lassan, de biztosan haladok a 60 felé. A többiek a műhelyből a kocsma felé vették az irányt, bedobni ezt-azt, hogy enyhüljön a napi feszültség, meg hát ugye, a szomjat is oltani kell valahogy. Először nem akart velük tartani, de aztán eszébe jutott, mi vár rá otthon. Lassan ott tartanak az asszonnyal, akivel együtt élnek, hogy annak a nyuszinak érezte magát, akin ha van sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért tolják le. Nem volt kedve hallgatni az asszony egyre sűrűbbé váló pörlekedését. Mindig pénzt kér tőle. Nem érti meg, hogy jön a tél, tüzelőt kell venni, mert a gázszámla megfizethetetlen, hogy kell egy disznót is venni a hideg időkre, hogy feldolgozzák, legyen kolbász, sonka, szalámi, szalonna, arról akkor nem is szólva, hogy a kocsit is műszakira kellett vinni. Minden pénzbe kerül, ez a nő meg folyton azzal szekálja, adjon neki a kaja előállításhoz még többet, és ezért veszekszik vele folyton folyvást: Nagy sóhajjal, átgondolva mindezt, ment a haverok után a becsületsüllyesztőbe. Itt aztán, ahogy az lenni szokott, előkerült minden, ami férfiak között csak előkerülhet egy csöndes iszogatás közben, már-már jól, sőt, kis túlzással, jobban érezte magát itt és most, mint otthon.

Be-bevillantak képek agyában arról, hogyan is kezdődött ez az egész vagy másfél évnyivel ezelőtt. Nem sokkal volt a válás után; ugyan sosem voltak nagy veszekedéseik, kisebb perpatvarok fordultak elő a húsz év alatt, de a végén valahogy mégsem működött a dolog már köztük, így aztán úgy döntöttek, külön-külön próbálkoznak, és ezután figyelt fel a csinos, barna, tüzes szemű asszonykára. Tudta róla, hogy egyedülálló, már régebben elvált volt ugyanis. Egy gazdaságban dolgoztak, de más-más részlegen, csak messziről látta néha. Megtetszett neki, mi tagadás. Megszerezte a telefonszámát, és minden bátorságát összeszedve (azért hiába az évek száma, a randevúra invitálás még ebben a korban is nagy kihívás – mosolyodott el) elhívta egy vacsorára. Meglepődött, mert az asszonyka igent mondott. Jól is ment minden, vagy egy hónapig tartott az udvarolgatás, aztán összeköltöztek.

Milyen szép is volt minden! Kissé fájó szívvel gondolt vissza ezekre a boldog békeidőkre. Nincsenek neki már nagy igényei, legyen szó nőről, vagy bármiről, csak tudhassa maga mellett biztosan, tudhassa, hogy támogatja, vele van, ha kell, jöjjön akármilyen nehézség is az életben.

Ehhez képest mostanra naponta a veszekedés várta otthon. Hogy nincs pénz. Hogy nem viszi el sehova. Mindig otthon kel lennie egyedül, főzni, mosni, takarítani, csak egy cseléd, és még lehetne sorolni. Pedig dehogy! Csak szeretné magukat biztos helyzetben tudni. De ezt nem érti, vagy nem akarja megérteni.

Míg mindezt végiggondolta, elfogyott néhány sör, de nem érezte, hogy megártott volna. Viccesen megjegyezte magának, hogy van minek felinni azt az alkoholt, hisz szép pocakra tett szert az évek folyamán, meg aztán a verítékkel elvesztett folyadékot is pótolni kellett, és így volt a legkönnyebb.

Az asztaltársaság felállt, és ki-ki elindult hazafelé, a családhoz, az asszonyhoz. Eltelt közben több mint két óra; fél hatra járt az idő.

Felült a biciklire, és ő is hazaindult asszonyához. Tudta, hogy vár rá biztosan ma is a veszekedés, amit persze a háta közepére se kívánt, de valahogy mindig túljutottak rajta, így lesz biztosan ma is.

Talán.

C)

Az asszony a konyhában állt, hangosan jajveszékelt, miközben kezével orra elé tartott egy ruhadarabot, amit hirtelenjében talált. Az orrából ömlött a vér, és furcsán félre is állt, és úgy érezte, hogy a bal szeme kifolyt, legalábbis abból, hogy dőlt belőle a könny, illetve valamilyen folyadék-szerűség, erre következtetett. A férfi döbbent csendben állt az asztal másik oldalán. Rémülten látta, hogy mi történt a nővel. Pedig ő csak azt szerette volna, ha abbahagyja a szidalmazást, az anyázást, de hiába kérte előbb szép szóval, majd durvábban is, csak nem maradt abba a pocskondiázó szóáradat. Érezte, ahogy a düh elvakítja agyát, és amint a szürke köd leereszkedett szeme elé, lendült a karja, és bemosott az asszonynak egyet, aztán otthagyta. Most észlelte csak igazán, és ébredt tudatára, mit is tett. Ivott, persze, a haverokkal, a kocsmában, de annyit nem, legalábbis így érezte, hogy az okozta volna a brutalitást, nála, akinek a hátán a népek szerint fát lehetne hasogatni. Emlékezett, ahogy bekanyarodott a biciklivel az utcába, és a házhoz ért, a kapu nyikorgására felfigyelt az asszony is, és kijött elébe az udvarra; a kétkerekűt még le se rakta, már nem győzte hallgatni, hogy megint későn jött haza, merre csavargott, mit csinált, hiába várta itthon meleg étellel, legalább hazaszólt volna, vagy valami. Így kerültek be a házba, ahol a nő csak folytatta, és mondta, mondta a magáét. És ez lett belőle, de legalább csönd van, legalábbis a szidalmazás véget ért.

A nő még mindig szipogott; közben az orrvérzése elállt, a rongyot, ami tocsogott az orrából kifolyt vértől, kidobta a kukába. Belenézett a tükörbe, és elszörnyedt. Az arca el volt torzulva, az orra furcsa szögben állt, és fájt; biztosan eltört. De szerencsére a szemének nem volt semmi baja, erről meggyőződött. Nem is értette, hogy történt az egész; hallotta, amikor a férfi hazaért, kiment elé, és annyira paprikás hangulatban volt, hogy nem tudta magát visszafogni, és elkezdte rázúdítani mindazt, amit már délután 3 óta magában érlelt a düh és az elkeseredettség. Próbálta ugyan a pasi csitítani, de ez csak olaj volt a tűzre; már nem tudott mit a fejéhez vágni, hát az anyját kezdte szidni, hogy nem tudta megnevelni rendesen, mit tanult otthon, és különben is, kikéri magának, és menjen a kurva anyjába. Itt szakadt el valahol a cérna, és csak az rémlik, hogy a férfi odalépett hozzá, és ököllel arcul csapta, aztán az iszonyatos fájdalom, és reccsenés, egyszerre, és hogy ömlik a vér, a szeme, minden, és alig tud talpon maradni, és hirtelen az orra elé kapta a már kidobott rongyot. Rendkívül megalázottnak érezte magát. Soha nem volt még ilyen helyzetben. Gyakorlatilag megverték. Fájt. Nem is a teste. A lelke. A szíve. Az tört össze.

Ránézett a férfire. Látta, ott áll, mint egy balfasz. Nem szólt hozzá. Megfordult, bement a szobába, és elkezdett összepakolni. Levette a bőröndöt a szekrény tetejéről, abba dobálta bele az épphogy tessék-lássék összehajtogatott ruháit. Az igaz, hogy nem tudta tartani a pofáját. Az is, hogy mindenfélét odavágott, igaztalanul is, de azért micsoda egy szemétség, hogy ezért az orrának kellett eltörnie. És ez még hagyján. Ez a pasi nem érti. Nem érti, hogy szereti. Nem érti, hogy kevés az, hogy elvannak egymás mellet, mint a befőtt, de ez a befőtt, bassza meg, már megpunnyadt, nem kicsit!  Már se íze, se bűze. Törődésre vágyik. Odafigyelésre. Nem akar ő minden nap virágcsokrot kapni, de legalább gondolna rá; legalább egy Balaton-szeletet hozna abból a rohadt kocsmából. De nem! Semmit! Csak tűrnie kell, tűrnie, és játszani a cselédet! Ebből elege van! Itthagy mindent, itthagyja a pasit, itthagyja ezt az életét. Nem tudja, hova fog menni, csak innen el! El! El! Pedig még mindig szereti ezt a barmot!!!!

A férfi megrökönyödve nézte, hogy a nő összepakol, és elmenni készül. Hát nem érti? Mennyire megbántotta? Mennyire a gyomrába vágón sértegette? Persze, nem kellett volna bántania, sosem bántott még senkit, de elragadta az indulat, és nem volt megállás. Ő csak biztosra szeretne menni, hogy nem a pénze, a háza kell csak, hogy számíthat a nőre már mindig, és ott van a háttérben támaszként, és egyáltalán. Csak nézte, de szó nem jött ki a torkán.

A nő magára öltötte a kosztümkabátját, és a bőröndöt maga után vonszolva, szó nélkül, bevágva az ajtót, otthagyta a férfit.

Kalocsa, 2009. december 14.

PRY

*estées = sts = súlyos testi sértés

megjelent a Kalocsai Szó és Kép 2. (2013) c. antológiában

 

  ...az alábbi linken is olvasható

estées*

Kirakó

A nagy Egész egy picinyke darabja vagy. Ráadásul sok – nagyon sok – hozzád hasonló, vagy épp Tőled teljesen eltérő milliárdnyi, billiónyi, szóval rengeteg darabkával együtt. Olyan ez, mint egy óriási, se vége – se hossza puzzle. Minden összefügg benne, és semmi, senki nem hiányozhat belőle. A kirakó teljes, és egész, ha hiszed, ha nem, ha tudomásul veszed, ha nem. Ebben a kirakóban Te vagy egy darab. Fontos darab, mert nélküled nem lenne teljes a kép. Ha nem lennél ott, ahol vagy, akkor lenne ott egy lyuk. Egy folytonossági hiány. Szünet.

De nem lehet.

Nem lehet, hogy az Ég egy részén, ha mégoly kicsinyke is, nincs ott Valami, azaz Valaki.

A Mindenben benne van a Semmi is, de az is Valami. A Semmi is fontos, része az egésznek.

Ezért Te még fontosabb vagy, mert te nem Semmi vagy, hanem Az, Aki Vagy!

És igen, vannak körülötted hasonló Ének, és másmilyenek is.

A hasonlóknak sok közös tulajdonságuk van, de mégsem teljesen ugyanolyanok.

Hogy miben vagy más, mi a dolgod, és hogyan haladhatsz utadon, azt akkor tudod meg, ha megengeded Önmagadnak, hogy megismerd Önmagad.

(2013. augusztus 5.)

 

 A honlapomon is olvasható, sok egyébbel együtt:


Kirakó

Szappankészítési tippek

Nem, nem olyan ördöngős dolog szappant otthon készíteni. Egy kis körültekintés, meg persze nyugalom, és az elhatározás kell hozzá.
Én magam az inerneten kerestem recepteket, leírásokat, videókat, aztán megcsináltam az első szappant, egy olivás szappant. Nekem nem nagyon jött be, mert kemény volt, és nem nagyon habzott.
Elkezdtem hát kísérletezgetni a receptekkel, és azóta is saját receptekkel dolgozom.

Ehhez nagyszerű receptkészítő programokat lehet találni, ami ahhoz kell, hogy ne nagyon kelljen számolgatni, mivel adott mennyiségű zsiradékhoz (ez alatt mindenféle olajat és zsírt értek) adott mennyiségű lúgot kell adni, mert minden zsiradéknak más-más az elszappanosítási száma (ez az a mennyiség, amennyi lúg kell ahhoz, hogy a zsírból, a folyadékból és a lúgból végül szappan legyen). Például ez: szappankalkulátor .

Legalább kétféle módon lehet szappant készíteni: hideg eljárással, vagy meleg eljárással. Én az előbbit jobban szeretem, és most arról fogok  a továbbiakban írni. Sokak úgy gondolják, hogy a szappant főzzük. Nem, ma már nem főzzük, ennél egyszerűbben lehet készíteni. De haladjunk sorjában!

kesztyű, szemüveg

Mielőtt belekezdesz, a legfontosabb: a biztonsági szabályok betartása. A nátronlúg maró anyag, bőrre jutva nagy kárt tud csinálni, a szemről nem is beszélve. Nem kell ettől megijedni, de tudni kell vele bánni. A szappankészítéshez legyen egy szemüveged (mondjuk...pl...egy munkavédelmi szemüveg, pár száz forintért kapható, vagy úszószemüveg, a lényeg, hogy ha fröccsen az elegy, ne a szemedbe menjen, hanem a szemüvegre). Ha fröccsen az elegy, ne a bőrödre menjen, hanem a ruhára, amiben vagy. Nem célszerű a rövidnadrágos szappankészítés. Legyen rajtad hosszú ujjú póló/ing, meg hosszú nadrág. Ha meg mégis a bőrödet éri a folyadékban oldott lúg, akkor se tessék pánikolni, hanem le kell tenni, otthagyni mindent, és alaposan lemosni az érintett területet. Hogy ilyen mégse legyen, dolgozz kesztyűben. Vagy egy vékony gumikesztyű, vagy bármi más, ami bírja a lúgot. Nekem egy szép, zöld színű, vegyvédelmi kesztyűm van.

A biztonsági szabályokhoz hozzátartozik, hogy se rokon, se barát, se ismerős, se kutya, se macska ne legyen a közelben, aki útban lehetne, mert őket is érheti baleset, tehát jobb, ha nem téblábolnak körülötted. Persze, ha a segítőd is tudja ezeket a szabályokat, akkor beszéljetek meg, ki mit csinál, osszátok be a feladatokat a szappankészítés során.

A lúg keveréshez kell valami edény, egy műanyag flakon (PET palack, vagy hasonló nem jó, túl vékony, üveg sem jó, mert elpattanhat, a fém ugyancsak nem jó).  Ha nem találsz otthon semmi használhatót, keress valami ilyesmit:

lúgoldó edény

Ugyancsak jó, ha van külön edényed a zsírok folyékony állapotúvá változtatásához. Én egy, a főzéshez nem jól használható, rozsdamentes acél lábas mellett döntöttem. Ebben kimérem a szükséges mennyiségű szilárd zsírokat, megolvasztom, majd hozzámérem a folyékony zsírokat is. A mérés pontossága fontos, így aztán szerezz be egy digitális konyhai mérleget, ha még nincs. Innentől kétféle továbbhaladás lehetséges: vagy az edényben kevered majd össze a lúgos oldatot a folyékony, és kb. langyos zsírokkal, vagy egy másik edénybe öntöd át a zsiradékokat, és ahhoz öntöd hozzá a lúgot. Nekem úgy egyszerűbb, hogy vettem egy két literes műanyag kancsót, csőrrel (könnyebb a kiöntés),

"a" kancsó...:)

abban keverem össze a masszát.

Mindent készíts elő, amire szükséged lesz, hogy ne kelljen kapkodnod. Tedd kezed ügyébe a zsírokat, a mérleget, az edényeket (egyet a lúg keveréséhez, egyet a zsíroknak, egyet a folyadéknak, amiben majd a lúgot feloldod), színezéket, illatot, formát. Azt is előre találd ki, hova fogod a formába öntött szappant tenni, aminek legalább egy napig ott is kell maradnia, és lehet, hogy be is kell takarni, hogy lassan hűljön ki. Ha mindent előkészítettél, jöhet a munka java. Ja! Legyen kéznél papírtörlő, én abból sokat használok az öntés során.

A receptet pontosan tartsad be. Ne nagyon térj el tőle, mert meglepi érhet, elrontott szappan formájában.

Vedd fel a kesztyűt és a szemüveget.

Mérd ki a szilárd zsírokat. Aztán ezt olvaszd fel. Közben vagy kiméred a folyékony zsírokat, vagy majd a folyóssá vált szilárdhoz méred azokat hozzá. Persze, ehhez kell egy olyan mérleg, amit az adott zsírféleség lemérése után le tudsz nullázni/tárazni, mert így egyszerűbb dolgozni. Vagy matekozol folyamatosan, csak akkor ezt nagyon pontosan tedd!

Ezt követően mérd ki a folyadékot (desztillált víz, esetleg csapvíz, sör, kecsketej, gyógytea, stb...), majd a nátrium-hidroxidot. Ezt ne szórogasd, rázogasd ki az edényből, hanem egy kanállal adagold a mérlegen lévő edénybe. Mindenképpen pontosan mérj! Ha tizedestörtre jön ki a recept szerint a mennyiség, kerekíts a kerekítés szabályainak megfelelően.

zsírok, lúg, folyadék (sör)

Ezt követően a lúgra öntsd rá a folyadékot, majd zárd le az edényt, és rázd össze. Közben vagy engeded rá a hideg vizet, vagy beleállítod a hideg vízbe. Ez azért kell, mert pillanatok alatt 80 fokra melegszik fel a lúgos oldat, és a hűtés kell, hogy gyorsabban érje el a kívánt hőfokot. (Vigyázz, balesetveszélyes a forró lúg, óvatosan érj az edényhez!) Én szeretem megmérni a biztonság kedvéért, így ha lehűlt kb. 45 fokra, meg a zsírok is kb. ugyanennyik, akkor jöhet az a rész, hogy a lúgos oldatot ráöntöd a folyékony zsírokra.

Jöhet a botmixer. Ne a maximum fordulatot válaszd, ha van rajta ilyen gomb. Készülj arra, hogy fröcsölhet a cucc. Azt mondják, szalagot kell húznia, akkor jó. Nos, én nem szoktam ezt megvárni. Kb. egy percig, vagy addig sem, keverem, beleteszem az illatot, a színezéket, agyagport, mézet, vagy bármi mást, amit gondoltam, és a receptbe beleírtam, keverek még egy egyet rajta. Vagy kettőt...:) és kész.

dolgozik a botmixer

Mehet a formába. Ha szilikon formát használsz, nincs különösebb tennivaló. Gyakran használok tejesdobozt, azzal sincs különösebb tennivaló. Ha viszont valamilyen műanyag dobozt néztél ki, akkor azt előzőleg, a felkészülés során, be kell kenned szilikonnal vagy vazelinnel, különben nem jön ki a szappan belőle. Vagy csak késsel és kanállal, de úgy sok mindenre nem fogod tudni használni. :)

Nyáron, melegben, a tömbformát nem nagyon kell takargatni, max. egy kicsikét, különben túlmelegedhet, és szétfolyik, nem lesz mit fölszelni. Télen viszont be kell takarni a formába öntött anyagot, mint a befőttet, eltevéskor, hogy a kémiai folyamatok jól alakulhassanak. A kisebb formákat nyáron is célszerű vékony, használaton kívüli lepedővel, pléddel, letakarni. (Azt előre találd ki, hova teszed a szappant a formával, mert egy napig ott kell hagyni pihizni.)

Van, aki két nap után, más egy nap után, kiveszi a szappant a formából. Én egy napot szoktam várni. A tömb formát kb. ujjnyi vastagra szelem fel, így a literes tejes dobozból 10 szelet szappan jön ki. A szappanszeleteket egy tálcára teszem, és pár napig hagyom szikkadni, néha megforgatva őket.

a kész mű

Olyan egy hét múlva egy nyitott papírdobozba rakom a friss készletet, és felírom, milyen fajta szappan van benne, és mikor készült. Használni már lehetne a készítéstől számított 2 hét után is, de akkor még nagyon lágy, és gyorsabban kopik. Négy hét után vesszük általában elő, hogy kipróbáljuk, milyen lett.

szeletelés (kesztyűben kellene...)

A kiöntés után ottmarad a csetres. A magam gyakorlata szerint, a keverőedényt, a mixer rúdját, és minden mást, ami masszás lett, papírtörlővel eltakarítok, és megy be a mosogatógépbe. Az szépen elmossa a többit, ami még rajta maradt. Viszonylag sok papírtörlőt fogyaszt a takarítás, erre készülni érdemes. Van, aki beáztatja a cuccost, hagyja ázni egy napot, utána mossa el a dolgait. Nekem ez nem vált be.

Akkor egy saját recept:

- kókuszzsír - 200 g
- pálmazsír - 200 g
- naraforgóolaj - 200 g
- szőlőmagolaj - 100 g
- deszt. víz - 252 g
- nátronlúg (NaOH) - 98,5 g
- 3 ml menta illóolaj (gyógyszertárban is kapható; a 3 ml kb. 90 csepp)
- kb. 1-2 kávéskanál színezőanyag, jelen esetben őrölt paprika, csípős (ha többet teszel, vörösebb, pirosabb lesz)

A zsírokat összekeverjük, a lúgot a vízben feloldjuk (ahogy feljebb írtam). Ezt követően a lúgos oldatot a zsírokhoz öntjük, majd a bormixerrel összekeverjük (sok helyen olvasható a "szalagosodásig" utasítás, én nem várom ezt meg; max. 1 perc kutyulás, és kész). Ha illatot szeretnél bele tenni, most lehet. Ugyancsak most tedd bele a paprikát is, majd mixeld meg a botmixerrel. Ha megvagy, mehet az előkészített formába, a dunsztolással a már leírtak szerint járj el.

Tovább tartott leírni, mint elkészíteni...:)

További tippek itt:
szappankészítés
szappankészítés 2
...és a google a barátod! :)
Jó munkát kívánok!

...olvasható a linken is:

Szappankészítési tippek

Koldus és királyfi

Koldus és királyfi



Ki akkor a királyfi?
És ki a koldus?

...a választ a fenti linken találod.

Ősz Tündér

Táncot jár a fák közt

Ősz Tündér.

Egy ütemre zizzen

ezernyi levél.

Napfény villan át

az ágakon,

szekrényemből kiugrik

a kabátom.

Beköszön már az ablakon

november,

reggel a fűszálakon

dér rezeg.

Oda a nyár,

oda sok kacaj,

ám Ősz Tündérrel a tánc

most vígabb, mint tavaly!

 

 

 

Kalocsa, 2009-11-01.

Versek a természetről: természet

kék nefelejcs

(variáció tíz szóra)

kék nefelejcs út szélén

ragyog, mint fénykapu

lépj be rajta még

ott áll őrt két kerub

védi méltóságát rég

ki rajtuk égbe jut

gondolatod is érzik

telepátiájuk rád lát

önhipnózis nem segít

hogy elrejtsd igazságát

annak mit te magad vagy

hát inkább alázat

legyen benned tán

mint egy megváltóban

ha így lépsz át

illúziómentes dimenziódba

lehetsz életvitamin

világnak gyógyítója

s ha vásznamra virágot

festek néhanap

virít köztük kék nefelejcs

és a fénykapu ott

te magad vagy

2013. 12. 03.

http://polirobert.hu/kek-nefelejcs/ 

Az igazság keresése

Honlap/link:
Az igazság keresése

Hogy mások igazságát magadénak elfogadod-e, kizárólag rajtad múlik. Arra figyelj, hogy úgy fogadd el mások igazságait sajátodnak, hogy szíved mélyén azt valóban igaznak véld.

Ne azért fogadd el a külső igazságot a belső igazságodnak, mert úgy véled, nálad tanultabb, okosabb, tapasztaltabb, mesteribb valaki mondja neked, vagy, mert sokan olvasták, sokan használják, és sok embertársadnak bevált. Mert mindezektől még nem biztos, hogy ez az igazság a te igazságod is.

Kérdezd meg magad, hogy számodra az az igazság, ami kívül lakozik, hasznos-e a fejlődésedhez, segíti-e az utad keresését, végigjárását.

 
Folytatás a címre kattintva érhető el.

Kacagásod

Honlap/link:

Kacagásod

Apró, színes üveggyöngyök

gurulnak szerteszét

kacagásod nyomán, Kedvesem,

s elmúlik minden rossz emlék,

tőlem fájó jelenvaló, bántó szándék,

mint ahogy kipukkad

a levegőben vígan szálló

szivárványos szappanbuborék,

széjjelhintve cseppjeit

mindenfelé.

Gémeskút

Gémeskút

magános gémeskút
puszta közepén
áll dacosan
míg megtöri a fényt
harmatcseppek
lábát mossák
szeliden még arra vár
betöltse küldetését
nincs dolga más
tudja azt jól
és nem adja át
mit vállalt rég
áll büszkén
és kitartón
végzi feladatát
míg tennie kell
míg számítanak rá
s ha útja elfogy
majd egyszer talán
visszatér oda
hova hazavágy 

Békéscsaba, 2013. 09. 20.

Link:  http://polirobert.hu/gemeskut/

fotó: saját felvétel

Halottaimról

Halottaimról

Ezer gyertya fénye
világít a sötét éjben.
Fejfák rezdülnek,
a múltba néznek, mélyen.

...folytatás a fenti linken.

Teremtő félelem

Teremtő félelem

Félelmeid táplálják a valóságodat. Minden félelmed teremtőerővel bír.
Így minden egyes félelmed valóra válik, annál nagyobb valószínűséggel, minél többet gondolsz rá, és minél jobban félsz.

Fenti linken olvasható a folytatás.

októberi nyárban

októberi nyárban

zöldellnek a fák ma

fénye Napnak árad

 

októberi nyárban

méh száll rá virágra

nektár után kutat

 

októberi nyárban

mélyen járnak árnyak

korán jő alkonyat

 

októberi nyár van

levelei hullnak

kopaszodó fáknak

 

októberi nyár van

élvezd mert pillanat

alatt úgy elszalad

 

októberi nyár van

ősz suhan a tájban

MOST a változás VAN

 

Kalocsa, 2013. 10. 26.

Versek a természetről: természet

Ó, avar!

Meghalt levelek tömege, ó avar!

Mennyei zizegésed mindig felkavar!

Rád lépni én ilyenkor alig merek,

Bokáig, sőt! Térdig beléd süppedek

S félek, elsüllyedek egészen benned,

S mégis: oly jó ott lenni;

Valami féktelen, elfeledett gyermeki

Öröm és boldogság az, mi

Szívemet ilyenkor ellepi.

Hozzád bújok, s te hancúrozol

Önfeledten velem,

Ha pedig fordulok, fölébem kerekedsz.

Mint két szerelmes, vadul szeretkezünk,

Miközben pörgünk-forgunk veszettül.

Az emberek csak bámulnak,

csóválják fejüket,

Nem értik, mi ez az őrület.

Semmi más tulajdonképp,

Mint gyermeki hevület,

Így, ősszel, mikor

A levelek eldobják az életet.

 

Kalocsa, 2009. november 1.

Versek a természetről: természet

Szivárvány (bizonyítványvers)

A szivárvány szélén ülök,

onnan nézem a Napot.

Átellenben vélem

felhők úsznak ott.

Felszárítjuk a Föld könnyeit,

hogy nyílhasson sok virág.

Szivárvány odalenn és itt:

csodás így a világ!

Házából kibújik

öreg s fiatal.

Örvendve néznek felénk.

Kitágul a mindenség,

és Fény ragyogja be

az emberek szivét.

Dunakeszi, 1997. májusa

 

Itt is olvasható:

http://polirobert.hu/szivarvany-bizonyitvanyvers/ 

fotó: saját, 2013. októbere

10 illiószoros nap!

Jut eszembe...ma 10 milliószoros nap van...minden óhaj, sóhaj, kívánság ma 10 milliószoros erővel vonzza magához az Univerzum teremtő energiáit.
Mit is kívánjak?
Mondjuk azt, ami ebben a versben van:
"Kitágul a mindenség,
és Fény ragyogja be
az emberek szivét."
(Póli Róbert: Szivárvány; http://polirobert.hu/szivarvany-bizonyitvanyvers/)
Ragyogja be fény az emberek szívét!
És mindenkinek teljesüljön az, amit kíván! (Vigyázat! Ártó kívánságok a kívánón csattannak!)
Boldog napokat!

Visszatérés

http://polirobert.hu/visszateres/


...
Amikor eljön az az óra és az a perc, hogy egy adott helyzet áll elő a Nagy Egész működésében, akkor születnek új világok, csillagrendszerek, bolygók.
És akkor érnek véget világok, csillagrendszerek, bolygók.
 ...

folytatás: a fenti linken

About dying

The cult of the dead is gone.
We can’t say good-bye and we can’t let go.
We don’t live and don’t die. We are not even „are”.

more:
http://polirobert.hu/about-dying/

Law of Attraction 2.

You always get what you gave. Love attracts love to you. But if you expect to get it back, you won’t. It is like that.

more:

http://polirobert.hu/law-of-attraction-2/

Ősz

Összegyűjtöttem néhány versemet az őszről. Itt olvashatók:

http://polirobert.hu/versek-2/termeszet/

Law of Attraction 1.

What you get back is always what you give.. And to get, first you need to give. Hence if you get something “bad”, previously you gave “bad” to someone, somewhere. If you get “good” back, you gave good then.

read more @

http://polirobert.hu/law-of-attraction-1/

Jövő 3.0

rozsdába fúló fémtömeg

kiszáradt medrű tengeren

forró szél fújja majd el

nyomait

nem marad itt semmi sem

nem voltál

nem leszel

hanem vagy

ekképpen a jövőd

akár a múltad

pillanatnyilag

egészen benned van

Budapest, 2013. 09. 21.

http://polirobert.hu/jovo-3-0/