csak ülök itt

csak ülök itt
kinn a padon
révedek párás
távolok világába

csak ülök
a padon kinn
míg tenger
zúg lágyan
parti homokon

itt ülök csak
kinn némán
padomon
és ülök
még ezer más
világban

csak ülök itt
a padon kinn
és nem is vagyok
most
seholsem
és mégis
ott vagyok
mindenütt

Kalocsa, 2017. december 1.

kavics serceg

kavics serceg

cipőm talpa alatt

hosszúra nyúlt

árnyak vetődnek rám

a város zaja hullámzik

hol elhal

hol erősödve

visszaránt

madarak pittyegnek

gondtalan

fák ritkuló lombja közt

fény játszik

az úton

októberi nap köszön

rovom a lépteket

hova visznek

nem tudom

nem is számít igazán

míg hullt levelek

tömegén puhán

lépdelek

a tér és az idő

eltűnik hirtelen

csak vagyok

csak létezem

nem is kell

ennél több

most nekem

Kalocsa, 2017.október 17.

Saját fotó - Kalocsa, Érsekkert

éjfél múlt épp

éjfél múlt épp

visszafekszem az ágyba

mielőtt szemem lecsukom

még látom a már fogyásnak

indult telihold sápadt

fényét a fűre vetődni

vigyázzbafekszem

mintha rám parancsolt volna

az álomtizedes

aztán nehezék kerül

szempillámra

és elnyel a sötétség

magával ragad az álom

fekete bársonya

s ki tudja

hová visz most

el

Kép: https://www.deviantart.com/avalonwing/art/Velvet-Nights-199730138

amikor a költő ősz szemöldökszálat talál magán

reggelente néha
mikor a tükör
próbál mosolyogva
köszönni rám
míg arcomon a bőrönd
cipzárját húzom vissza épp
megrettenek
mert látómezőm
csípái között
tűnik fel
egy elhalt szemöldökszál

őszen

mit őszen!
fehéren!

nosza, nekiesek

ott helyben kitépem

s máris úgy érzem

még nem vagyok öreg

csak negyvenkilenc éves

ahogy a Nap

ahogy a Nap ragyog
úgy ragyogsz Te rám
szíved melege
betölti szobám
fényedben fürdőzöm
szüntelen
---
mindez csak
van
nincs ellenszolgáltatás
---
hisz jól is van
ez így
---
mert Neked meg
én vagyok a
Ragyogás

Kalocsa, 2018. május 3.

Kép: https://www.deviantart.com

Maradj egyensúlyban!

Maradj egyensúlyban! És hagyd az agyalást! - mondom magamnak. Nem számít. Az egész egyáltalán nem számít. Így aztán, amennyire csak lehet, élvezem a létezést, a mindennapokat, a napot, az esőt, a kánikulát, a hideget. Persze, vannak borús napok is. Olyankor születnek a versek. Lehet, ez kell nálam a szüléshez. Aztán újra magamra találok, és evickélek önfeledten a felszínen. Hogy a mélyben mi van? Érdekli a frászt! Ha azzal foglalkoznék, lesüllyednék és megfulladnék. Minél többször inkább csak fekszem hanyatt, karjaim a fejem alatt, és bámulom az eget, miközben lágyan ringat a víz. Nem is kell ennél több.

Kép: Internet (nincs egyértelmű jogtulajdonos)

angyal vagyok

angyal vagyok

-          - szóltál s

vállamra hajtottad fejed

fürtjeid lágyan omlottak

szét

körülöttem

csak némán

ültünk ott

és ülünk tán

azóta is

mert angyal

lettem én

és elmondtam neked

válladra hajtottam

fejem

fürtjeim lágyan omlottak

szét

körötted

és még mindig

Theos, Most

Kép: https://dreamwalker999.deviantart.com

szemed tengerében

szemed tengerében

ott vagyok

az ég kékje

rajta átragyog

és elveszek

bennük én

mit látsz belőlem

káprázat csupán

nem való

apró

rezgés a mindenség

végtelen fonatán

illúzió a világ

semmi más

csupasz

meztelen

létezés napról

napra

évről évre

létről létre

véget nem érőn

soha már

rám nézel

látom ahogy elveszek

benned

szemed kékjében

és elveszel bennem

te

barna föld

zöld mezők

smaragd városok

tündöklő fényében

bennem

egyek vagyunk hát

ahogy eddig is

és

ahogy mindig

ezután

Theos, Most

Kép: https://kyla-nichole.deviantart.com

derengő fénnyel

derengő fénnyel pihen

meg retinámon

a reggeli Nap

hozzád bújok

követem tested vonalát

egy ívben hajlunk

összesimulva

kezem átfon

és érzem légzésed

lágy ritmusát

ahogy a kilégzés helyét

egy belégzés veszi át

egyre

csak folyton

a létezés jár így át

halkan zizzen a párna

tönkölye

mocorogsz már

a reggeli Nap

derengő fénye

most vörösbe vált

odakint a körtefán

rikkant egy madár

újul a nap

vele te

és én

ébred tán a világ

(Theos, Most)

Kép: https://mikeinel.deviantart.com

elsőt cseppen

elsőt cseppen a

csepp

reggel

ablakon néz be a

Nap

és rezzen

bőröm éri a

kezed

hozzám bújsz még

meleg a

kebled

remélve néz a

tükör

ránk

bújjunk vissza még

vár az

ágy

merülni el benned

még

egyszer

nem számít más

csak mi

ketten

ablakon néz be a

Nap

most ránk

madárdal köszönt a

diófán

mozdul a csap és

elindul

új nap a

létben

most

boldogul

Kalocsa, 2018. március 13.

Kép: https://santosam81.deviantart.com

bekuckóznék veled

bekuckóznék veled

most

félhomályos szoba

ölelő karjába

miközben szikrák

járnak táncot

öles farönkökkel

vöröslő láng világa

borít be minket

puha takaró alatt

gömbölyödünk össze

összekuckózni most

veled

oly nagyon vágyom

elfeledném talán

a hólepte világot

lélegzetünk válna

eggyé lehet

tér és idő

mozdulatlan lenne

gyere!

kuckózzunk össze

most

mi ketten

tűz repítsen

el

a

végtelenbe

Kalocsa, 2018. március 1.

Kép: internet, jogtulajdonos ismeretlen

hegy csúcsán

hegy csúcsán áll
magányosan
zöld fenyő

őrzi már rég
magasból a mezőt

ott áll mikor éjjel
Hold sarlója fénylik

és míg a Nap újra
mosolyt sugárzik

kitartóan állja
ostromát a télnek
őrhelyéről elűzni
vad szél sem képes

ott figyel
ha
hull az égi áldás

vagy ha hó zúdul ki
szürke felleg
ablakán

őrzi már rég
 - mert dolga nem más
hegy csúcsán
zöld fenyő
a Küküllő
álmát

Küküllőmező, 2014. augusztus 18.

Saját fotó, 2013.

az Örök Létező

itt vagyok a világ

léttengelyében

itt vagyok

a most

a múlt

a jövő

a jelen

a Minden

itt vagyok

az árnyék

és a fényvivő

a semmi és

a bármi

az Örök Létező

Kalocsa, 2015. január 18.

Kép: www.deviantart.com

nehéz szívvel

nehéz szívvel keltem útra
mikor elhagytam
az otthon melegét
elbúcsúztam Atyámtól
sírtam kicsit kebelén
magamhoz vettem csomagom
úgy bandukoltam én
vitt az út magával
végig merre kellett
míg túljutottam
világ peremén
nem volt ott semmi
csak rólam önarckép
fájt nagyon és még fáj
ma is ha arra gondolok
mennyit próbáltam
s vágytam: bárcsak visszamehetnék
minden próba hiába volt
de él bennem a remény
egyszer ha itt az idő
hazajutok még
akár úgy is talán
hogy ők jönnek
hozzám
és lesznek
keblemen vendég

Kalocsa, 2015. július 22.

A vershez ezt a zenét ajánlom:

 

és az éj beborít

madárcsicsergéssel telt
hűs hajnali ég
szól a kakas messze
bár még aludnék

csukott szemmel néz
a tükör rám vissza
szűk nyílású szemhéj
épp csak kicsit nyitva

sűrű most a lég
zsongással teli
hol, merre az éj?
de álmát már nem leli

elhagyatott az ágy
testem hűlt lenyomata
benne már nem vár

majd estére indulok
megint haza
mikor elhallgat
a madarak andalító zaja

és az éj beborít
mint kezével
gondos anya

Kalocsa, 2015. június 12.

Kép: https://nakilicious.deviantart.com

nincs ott más

nincs ott más a sötétben
csak tenmagad

ha félsz tudd
önnön árnyékod
mi rád néz

nincs más ott a sötétben
csak te magad

mint tükörből
tekintesz vissza
rád
önmagadtól riadhatsz
meg csak igazán

nincs ott más a sötétben
csak te magad

egyedül vagy
rémek sem bántanak
amit látsz
észlelsz
tapasztalsz
csakis te vagy

hát félsz-e magadtól?

van-e merszed
megnézni

úgy igazán

ki is vagy te

a függöny
túloldalán?



Kiskunhalas, 2015. június 26.

Kép: https://sandara.deviantart.com

a hívó szó

a hívó szó
benned mélyen
ősi vágyad az Út után
halkan szól
alig hallod
el is nyomod talán
de hiába a
próbálkozás
egyre csak nő a hang
mígnem túlharsog
minden mást
hogy meghalld
végre már

lelked dala az
hív hogy légy
önmagad
hogy megtaláld
végre hosszú
létidők után
azt
aki valójában vagy

csitt egy percre csak
hallgasd, lelked
hogy hív a táncra
hogy legyen
tiéd minden
pillanat

Kalocsa, 2015. július 8.

Kép: https://morenizmainart.deviantart.com

Isten tudatában - 11. (a boldogság)

Mi a boldogság?
Egy olyan állapot, amikor nagyon örömtelinek érzi magát az ember.
Amikor „madarat lehet fogatni” vele.
Amolyan „fél méterrel a föld felett” érzés.
Egy szárnyalás, földöntúli mosollyal az arcunkon.
Szerintem egy kiegyensúlyozott állapot.
Egységben és harmóniában lenni önmagaddal.
Amikor egységben és harmóniában vagy önmagaddal, akkor vagy igazán a jelenben, a mostban, és mivel így teljes vagy, boldog is vagy.

Saját fotó 2015.

Hogyan érhető el?
Sokan úgy gondolják, hogy a boldogság odakint – azaz önmagukon kívül keresendő, és csakis akkor érhető el, ha a vágyak teljesülnek. Legyen az egy textildarab, egy újabb trófea, hatalom, bármi más.
Igen, vannak helyzetek, amikor a külső dolgok, akár tárgyak, akár helyzetek, akár személyek, élőlények okoznak örömforrást, de tartós boldogságot aligha.
A vágy kielégül, egy ideig, általában nem is túl sokáig, tart a boldogság-érzet, aztán lassan elenyészik. És valami újabb kell, ami majd megint feléleszti ezt az érzetet, egy újabb eszköz, újabb textil, újabb, újabb, újabb…
Ezt a fajta boldogságot folyton etetni kell, mert folyton éhes.
Arról nem is szólva, ha nem érjük el, amitől a boldogságot várjuk, akkor meg őrületes letargia, szomorúság, bánat, akár depresszió jöhet, ami tarthat órákig, napokig, ki tudja meddig, és arra sarkall, hogy akár bármi áron, de elérjük a hőn vágyott célt.
És ha elértük, kezdődik az egész elölről.

Van aki, úgy gondolja, tennie kell valamit, szokásokat bevezetni az életébe, pozitívan gondolkodni, hálát adni, célokat kitűzni, és ezeket gyakorolni töretlenül, és akkor boldogok lehetünk.
Ezek külsőségek.
A benn hiányzó energiát próbáljuk pótolni, kintről bevinni.
Az elmetudatnak szüksége van arra, hogy érezze, törődnek vele, és nem hiszi el, hogy csak úgy is, önmagától, lehet valaki boldog.
Az igazi boldogsághoz nem kell külsőség.
Az igazi boldogsághoz nem kell gyakorlás.
Az igazi boldogságot nem lehet elérni semmiféle kívülről bevitt, célirányos gyakorlattal, eszközzel, technikával.
Az igazi boldogság egyszerűen csak van.
Mint a létezés.
A vanság átélése maga a boldogság.
A vanságot átélni csak lenni kell.
Ahogy élik azt a virágok.
Vagy az állatok erdőn és mezőn, a nagyvilágban bárhol.
Menj közéjük, tárd ki a karod, és érezd, velük egy vagy, velük vagy jelen a most csodálatos pillanatában.
Több nem is kell a boldogsághoz.
Fogadj el mindent úgy, ahogy van.
Maradj középen. Avagy maradj kívül. Ne ítélj, ne minősíts, ne értékeld a dolgokat.
Minden az, ami. Nem több, és nem is kevesebb.
Csak létezz.
Semmi más nem kell, csak JELENLÉT.
Nos, tegyél egy próbát, vagy többet, és még akár boldog is lehetsz!

Főleg, ha így döntesz.
Hogy az leszel.
Hogy az VAGY!

Kalocsa, 2015. július 9.

 Az előző részek itt olvashatók:

10. rész

9. rész

8. rész

7. rész

6. rész

5. rész

4. rész

3. rész

2. rész

1. rész

Star-soul

Born among the stars.
My mother was the Moon,
My father the Sun.
They rocked me
when I felt sorrow.
I was in awe with the
universe’s sound as a child,
I witnessed countless
miracles hidden
from the eyes.
Then one day
I got to the Earth
first-born heir
of a human pair.
They raised me, taught me
I grew up.
Three times ten years
on Earth passed like that.
Compared to eternity
this being is a mote,
and yet I see:
the folks here
are at fault.
They love a hundred different gods,
they kill for them if they must.
Believing that they are alone
in this whole cosmos.
Blinded by
virtual reality,
their souls are
barely together.
My father the Sun,
shines purely on the sky.
What am I doing
on this ground?
My mother the Moon,
her pale-tame
beams are made of
love.
Is it deserved
by this lot?
Born among the stars.
Living down below.
My heart longs home,
I wish to be back,
up, up and never look back!

Translated by Emma Poli

Kép: https://purplechaos.deviantart.com

áldom

áldom a vizet
és áldom a napot
áldom a levegőt
és minden fát
áldom a nappalt
és az éjszakát
áldom a gyilkost
és az anyát
áldom a gyermeket
az aggastyánt
áldom a születést
áldom a halált
áldom a sötétet
és áldom a fényt is
áldom az újat
úgy mint a régit
áldom a létet
itt és odaát
áldom magamat
és minden sorscsapást
áldom a barátot
azt is ki gáncsot ád
áldom a mindent
áldom a semmit
csak áldom és áldom
a változást
hisz mindez
engem szolgál

Szelid, 2015. június 13. (saját fotó)

át hét határon

át hét határon
menni mindig
ameddig a szem
ellát
és még azon
túl is

távol messze
az otthon melege
csak menni előre
a világnak végire

(Ó, hol van már
az igazi Család!)

tudják ők jól,
hogy nincs visszaút
csak menni
menni kell
tovább

mert ami van
már nem elég
nincs új
fejlemény
a határ bekerít
fogva tart
az EGY-ütt-LÉT

új utak
és ismeretlen
mi vár
általunk felfedésre
hát itt vagyunk
megyünk
át hét határon
a KÉT-ség felé
hogy új hazát
új otthont
alapítsunk
mint angyalok

s jöhetnek mind
kik bíznak bennünk
utánunk

át a
tűzfalon

Kalocsa, 2015. június 13.

Kép: https://blueroguevyse.deviantart.com

szülőfalum

ezüst és arany harang
hangja száll
kéttornyú falum fölött
ott, hol szürke Fok
kanyarog
öreg házak között

óvoda és iskola áll
ugyanott, bár eltelt
jópár év már
mikor ültem
falaik mögött

kiszáradt meder most
a Kis-Duna
és nincs ott
hajóroncs-csoda
de nyárfák hűs
rejtekén még
eltalálnék oda

minden fűszál
őrzi tán
lépteim nyomát,
ahogy a
kobolya-kanyar
megáradt Duna
hullámját

ezer szállal köt ide
sok emlék és
régi dal
szülőfalum,
szűkebb hazám:
szívem mindig
egy kicsit
a Tiéd marad

Kalocsa, 2015. 03. 08.

Kép: http://bacs-kepeslap.fw.hu/fokto.html

virághabos május ragyog

virághabos május ragyog
orgona illata száll
nefelejcs-színű alkonyban
lágyan ring
akácvirág
zöld mezőben
hullámzó fehér
gyöngyvirág
szívem úgy
sóhajt most egy kis
szerelem után

Kalocsa, 2015. 05. 08.

Versek a természetről: természet

 Kép: http://escume.deviantart.com