hűs hajnali ég
szól a kakas messze
bár még aludnék
csukott szemmel néz
a tükör rám vissza
szűk nyílású szemhéj
épp csak kicsit nyitva
sűrű most a lég
zsongással teli
hol, merre az éj?
de álmát már nem leli
elhagyatott az ágy
testem hűlt lenyomata
benne már nem vár
majd estére indulok
megint haza
mikor elhallgat
a madarak andalító zaja
és az éj beborít
mint kezével
gondos anya
Kalocsa, 2015. június 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése