Nincs bennem kompromisszum.
Ugynazenen a napon, később:
A megvilágosodás csak ráeszmélés kérdése.
Csak legyen meg a látomásod. A többi nem számít (Adamus)
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Nincs bennem kompromisszum.
Ugynazenen a napon, később:
A megvilágosodás csak ráeszmélés kérdése.
Csak legyen meg a látomásod. A többi nem számít (Adamus)
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
2017. november 25. 20:26.
Magányos dolog Shaumbrának lenni. Hiába van néhány ember
körülötted, aki ugyanúgy néz a világra, mint a Shaumbra, ha egy kicsit
megkapargatjuk a beszélgetések során a felszínt, lekopik a máz. Jönnek a hülye
kérdéseikkel. Az asztrológiával. A sorssal. A "mit üzen a xxx" (xxx
helyére behelyettesíthető isten, a felsőbb én - ez amúgy is mániájuk -, a sors,
a végzet, a lélek, és egyebek). Mennek jóshoz, látóhoz, teret tisztítanak,
boldogok akarnak lenni.
Én meg inkább egyedül.
És néha a falba verni a fejüket.
Hogy finom legyek.
Ajj... Még mindig nagyon kevesen vagyunk.
A hülyeség meg terjed, mint a pestis, és szedi áldozatait.
árnyak
falakon
lógnak
lesnek
utcákon
tereken
ott
bújnak minden
bokorban
fonákján
millió
rezgő
levélnek
árnyak
követnek
bármerre
járok
lesnek
mereven
és
némán
mind
enyém
velem
járnak
az
úton
belőlem
vannak
általam
élnek
-
behunyom szemem
ott
is árnyak
várnak
-----
meghívom
hát őket
-
vacsorára
aztán
bújjanak
-
hozzám az ágyba
ha
már úgyis
mindig
velem
járnak
Kalocsa, 2017 nyara
csak
megyek és
megyek
az út
kanyarog
lépteim
alatt
árnyékom
lopakodik
lustán
nyomomban
csak
megyek
csak
megyek
egyre
tovább
lépteim
nyoma
forró
széllel
tovaszáll
csak
megyek és
megyek
didergő
kövek
irigyen
lesik
ahogy
hevít
a szerelem
önmagam
iránt
csak
megyek
csak
megyek
mindig és
tovább
tán észre
sem
veszem
hogy utam
végül
önmagára
talál
és
kezdődik
elölről az
egész
vándorlás
Kalocsa,
2017. július 28.
öledben megbújni jó
csak
vagyok és
csak lélegzem
körülöttem
őselemek
millió
molekulája
és nem kérdezi
senki sem
miért
létezem
csak
vagyok és lélegzem
és
összesimul velem
a közel
és a távol
és eggyé
válik bennem
minden
mi valaha
volt
van
lesz
itt - most
öledben
megbújni jó
elfeledem
minden bánatom
csak
hagyom
hogy húnyt
szemmel
igézzem
önvalóm
és eltűnik
minden
mi
káprázat
nem igaz
csak csaló
ócska
hipnózisszökevény
- azzá
lehetek hát
akivé
válni csak akarok
öledben
megbújni jó
pihen a
test
csöndben
ringatózik elmém
és
egybeforr
mi egybe
tartozik
Kalocsa,
2017. július 25.
gondolatszárnyakon
száll az éj
odakünn
egy tücsök zenél
vidáman
húzza a nótát
körben
csillagok
ülnek
némán
Hold
ezüstje száll
port
hint a mélyből
a
messzi Tejút
galaxis
szélén pislákol
Napunk
messze-messze
valahol
a
semmi szélén
vacogva
ül az Én
nehezen
hiszi
útja
tán
véget ér
lelke
már nála
egy
lett vele
lélegzi
a létet
ahogy
csak lehet
pörögnek
forognak
karjuk
nyújtózik
milliárd
galaxis
tán
épp hallgatózik
tücskök
hada
vidáman
zenél
nem
számít semmi sem
jöhet
a tél
Kalocsa,
2017.augusztus 10.
álmomban
mindig
gyermek
vagyok
tiszta és ártatlan
nem
hat még rám
zord
világ tudata
tiszta
ártatlan
és
naív
őszintén
kíváncsi
az
igaz tudás
minden
kincsére
rácsodálkozva
körbefonó
világra
de
az éj sötét
rideg
riasztó
nesszel telt
fejemre
húzom
takaróm
hátha
nem érnek el
álomba
félem magam
s
ott gyermek
vagyok
igazán
és
szabad
Kalocsa,
2017. augusztus 18.
aranyhajszál a szélben
suhan lágyan tova
míg csermely halkan
zubog
köveken
a léha
én csöndben rólad
álmodom
gyöngyfényű kacagás
röppen hajnali
ködben
millió fűszálon
ott pihen
lépted
szikrázó tűhegyek
szúrnak fényt
az éjbe
elillan álmom
de bennem
élsz
örökre
Kalocsa, 2017. július 23.
a
létezés vágya
hajt
a
kezdetek óta
már
téren
és időn
át
élni
meg minden
csodát
bármi
volt is
az
út során
több
lettem
attól
én
…
bölcsebb
is talán
most
nyílnak
meg
új
távlatok
új
Ég és
új
Föld
hív
magához
hogy
szülessenek ott
majd
még
újabb
és
újabb
csodák
minden
létezőt
hajt
csak
egyre hajt
a
vágy
még
több
még
szebb
örömtelibb
tapasztalást
a
téren és
időn
át
Kalocsa,
2017. május 23.
angyalszárnyak
érnek hozzám
megsimítják
bőröm
emlékek
pora száll most rám
elringat a
bölcsőd
oly messze
szállsz
és mégis
itt
vagy most
velem
lelkünk
újra táncot
jár
míg
április Nap kel
orkán és
vihar
halk eső
és zápor
majd
könnyed ragyogás
süt millió
ágból
ritmus
ahogy dübörög
emlékpor
úgy kering
vállamon
ülsz talán
s ott
maradsz kicsit
nincs vég
és
nincs
kezdet
csak az
örök változás
egy másik
világban
hiszem
angyalszárnyad
majd
újra
megtalál
Baja,
2017. április 25.
tavasz
ajkán csüngő
ébredő
magban
indul
az élet
harmatos
hajnal
zenéje
hívja
csíra
kibomlik
szökkenő
szár
hintázó
bimbó
dajkálja
már
kibomlik
végre
szászszínű
szirom
kiált
az égre
Itt
vagyok!
Virulok!
Tárd
ki hát karod
örvendj
magad is
lényed
legmélyén
szunnyadó
magod
engedd
hajtani
öleld
magadhoz
szívedet
öleld
magadhoz a
Mindent
legyél
az
élet
Te
magad
Kalocsa,
2017. április 19.
ó, anyám
fogd a kezem
vezess engem
az úton
óvón figyelj
szíveden át
ó, apám
adj nékem
szárnyakat
repülni engedj
a Nap felé
felhők felett
nézek Rád
Gaia kék
egén
ó, anyám
vigyázom
szemed
de láncot
ne tégy rám
az utamat
míg járom
tudd
a lelkem
őriz már
ó, apám
éld az álmaid
és hagyd
hogy én is
azt tegyem
mert embernek lenni
minden angyal úgy
szeret
Kalocsa, 2017. április 13.
Túl mindenen
Hív egy másik világ
Elrejtve jól
Ó, a Hold mögött talán
Senki oda el nem lát
híd vezet oda
szíveden át
igaz szerelem hona ez
önmagad iránt
Túl mindenen
Ha kell egy titkos hely
Elbújhatsz kicsit
Odaát
Sóhajod segít majd
rád
ott vár a Család
Kalocsa, 2017. február 19.
csak megyek
és megyek
az út amerre
visz
kék égbolt
alatt
fel a
csillagokig
nincs
megállás
egyre csak
tovább
hajt
mélyen belül
valami ősi
vágy
túl minden
csillagon
túl minden
csodán
a
végtelenben
visszatérő
önmagamon
át
csak
megyek
és megyek
egyre
tovább
Kalocsa,
2017. február 5.
puha éjben
oldódik
az
ég
kékje
bőröm
izzik
lent
a mélységben
forró
a tűz
ahogy
fellángol
hamuvá
lesz
benne
a
világom
halvány
parázs
már
épp
csak
pislákol
de
új szél jön el
míg
lélegzem
és
a lét
újra
fellángol
fényesebb
és tisztább
mint
bármikor
itt
van most
a
minden
és
nem máshol
ég
kékje
így
oldódik
az
éjben fel
könnyedén
és
puhán jön
a
hajnal el
Kalocsa,
2016. december 30.
bársony
csónak
ringat
holdfényű
tavon
lenn
a mélyben
aranyban
izzanak
égi
csillagok
valahol
messze
szól
levélmuzsika
szájon
csókol
halkan
szellő
hűs
sóhaja
csak
vagyok itt
míg
szívemben
szól
a szenvedély
dala
köröttem
táncot lejt
millió
csoda
bármi
lehet most
mit
magamnak választok
minden
értem van
amit
csak elkapok
így
ring tova még
bársony
csónakom
nekem
énekel a
Hold
és a messzi
csillagok
Kalocsa,
2016. december 12.
azúr
ég ölel át
szorosan
újra
megrezdül
szív
mélyén
a
lélek
húrja
bársony
bőr simogat
illata
bódít
eltűnik
minden
semmi
sem valódi
hunyt
szemmel fekszem
csak
puha párnán
csillagok
gyúltak
így
Tűz Óceánján
ott
voltunk akkor is
már
a világban
tán
innen a vonzás
ezért
nincs gátja
ősi
érzés
itt
a Tejúton
összeköt
minket
így
marad ez
mindig
tudom
lehull
a fátyol
majd
odaát
újra
az azúr
kék
ölel át
Kalocsa,
2016. szeptember 8.
szívemben élsz még
ahogy én
a Tiédben ott vagyok
nem múltak el
nyomtalanul
súlyos évszázadok
tartós hittel jöttél
s én követtelek
új idők szavát hirdetni
- ez volt a terv
ami kívül van
változik
s bent sem marad
semmi ugyanaz
a világ halad
bár odakint
minden mozdulatlan
milliárd évek
sokasága
olvadt porrá
a Tejúton
s jöttünk
mert
a dermedtség
szinte összezúzott
most itt vagyunk
szabad szívvel
sok vér
és veríték után
és megyünk
csak megyünk
egyre tovább
mögöttünk pedig
sorakozik
számtalan ébredő
a kitaposott út
nekik nem lesz
könnyező
jöhetnek bátran
utánunk
hogy megleljék
önmagukban önmaguk
Kalocsa, 2016. augusztus 23.
verzió 1.
szíved dala
ott szól benned
áramlik
rajtad
minden percben
egész tested
átjárja
minden molekula
és atom
miből most állsz
hallgatja
verzió 2.
hallgasd szíved dalát
ott énekel benned
miközben átjárja
minden porcikád
zeng mióta fogantál
átjár téged folyton
ismeri összes szobád
hallgasd szíved dalát
életet énekel neked
erőt ad
és bátorít
ha körötted
félelem neszez
szíved dala benned él
folyton folyvást
szüntelen
zubogó vér erekben
oxigénzaj
minden sejtedben
táplál
véd
átölel
figyelj néha rá
mert ez viszi
az életet
benned
mindenhová
hallgasd szíved dalát
ott énekel benned
neked szól
és csak neked
míg hagyod
hogy a dallam
veled együtt
éljen
Kalocsa, 2016. augusztus 14.
a régi út már
nem járható
benőtte ezerféle
gyimgyom és gaz
az ócska cipő
talpa
darabokra szakadt
kövét elmosta
ősi vad eső
térképek sem jelzik
merre vitt erőd
mert
van új
van más
széles-színes
járhatsz rajta
akár mezítláb
ha akarsz
s lesz ettől
még nagyobb
még szebb
persze
ha
szeretsz vagdosni
és vágni
ütni és küzdeni
miközben lábbelid
sarkad kikezdi
maradhatsz amott
ha neked az
tetszik
hát araszolgass
ott
egy biztos
én az új
a széles
utat
választom
Kalocsa, 2016. augusztus 10.