2020. október 25., vasárnap

kompromisszum

 Nincs bennem kompromisszum.

- Hazudsz! - mondom Én.
- De mondom, nincs!
- De. Van.
- Vegyük csak a munkád. Itt ülsz az irodában, meg jössz-mész, intézed mások ügyeit. Nem érzed jól magad igazán ebben a helyzetben, nem érzed jól magad a rendszerben. Legszívesebben itt hagynád az egészet a francba.
- De maradsz. Tudod miért? Mert ez kényelmes. Mert ez fizetéssel jár. És ebből tudsz élni, megélni. Ugyan nem úgy, ahogy valóban szeretnél, mert mégis csak egy korlátozott bőség. Meglehetősen korlátozott. De legalább látszólagosan biztos. 
- Nem azt mondom, mondj fel.
- Azt mondom, legyél ennek tudatában, és ne hazudd azt, hogy nincs benned kompromisszum.
- És az csak egy.

Ugynazenen a napon, később:

A megvilágosodás csak ráeszmélés kérdése.
Csak legyen meg a látomásod. A többi nem számít (Adamus)


Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

magányos

 2017. november 25. 20:26.


Magányos dolog Shaumbrának lenni. Hiába van néhány ember körülötted, aki ugyanúgy néz a világra, mint a Shaumbra, ha egy kicsit megkapargatjuk a beszélgetések során a felszínt, lekopik a máz. Jönnek a hülye kérdéseikkel. Az asztrológiával. A sorssal. A "mit üzen a xxx" (xxx helyére behelyettesíthető isten, a felsőbb én - ez amúgy is mániájuk -, a sors, a végzet, a lélek, és egyebek). Mennek jóshoz, látóhoz, teret tisztítanak, boldogok akarnak lenni.
Én meg inkább egyedül.
És néha a falba verni a fejüket.
Hogy finom legyek.
Ajj... Még mindig nagyon kevesen vagyunk.
A hülyeség meg terjed, mint a pestis, és szedi áldozatait.


Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója


árnyak

árnyak

falakon lógnak

 

lesnek

 

utcákon

tereken

 

ott bújnak minden

bokorban

fonákján millió

rezgő levélnek

 

árnyak

 

követnek

bármerre járok

 

lesnek mereven

és némán

 

mind enyém

velem járnak

az úton

 

belőlem vannak

általam élnek

 

- behunyom szemem

ott is árnyak

várnak

 

-----

 

meghívom hát őket

- vacsorára

 

aztán bújjanak

- hozzám az ágyba

 

ha már úgyis

mindig

velem járnak

 

 

 

Kalocsa, 2017 nyara 

csak megyek (2)

 

csak megyek és

megyek

az út kanyarog

lépteim alatt

árnyékom lopakodik

lustán nyomomban

 

csak megyek

csak megyek

egyre tovább

lépteim nyoma

forró széllel

tovaszáll

 

csak megyek és

megyek

didergő kövek

irigyen lesik

ahogy hevít

a szerelem

önmagam iránt

 

csak megyek

csak megyek

mindig és

tovább

tán észre sem

veszem

hogy utam

végül

önmagára talál

 

és kezdődik

elölről az

egész

vándorlás

 

 

Kalocsa, 2017. július 28.

öledben megbújni

 öledben megbújni jó

csak vagyok és

csak lélegzem

 

körülöttem

őselemek millió

molekulája és nem kérdezi

senki sem

miért létezem

 

csak vagyok és lélegzem

és összesimul velem

a közel

és a távol

és eggyé válik bennem

minden

mi valaha

volt

van

lesz

itt - most

 

öledben megbújni jó

elfeledem minden bánatom

csak hagyom

hogy húnyt szemmel

igézzem önvalóm

 

és eltűnik minden

mi káprázat

nem igaz

csak csaló

ócska hipnózisszökevény

- azzá lehetek hát

akivé válni csak akarok

 

öledben megbújni jó

pihen a test

csöndben ringatózik elmém

és egybeforr

mi egybe tartozik

 

 

Kalocsa, 2017. július 25.

gondolatszárnyakon

 

gondolatszárnyakon száll az éj

odakünn egy tücsök zenél

vidáman húzza a nótát

körben csillagok

ülnek némán

 

Hold ezüstje száll

 

port hint a mélyből

a messzi Tejút

 

galaxis szélén pislákol

Napunk

 

messze-messze valahol

a semmi szélén

vacogva ül az Én

 

nehezen hiszi

útja

tán véget ér

 

lelke már nála

egy lett vele

 

lélegzi a létet

ahogy csak lehet

 

pörögnek forognak

karjuk nyújtózik

milliárd galaxis

tán épp hallgatózik

 

tücskök hada

vidáman zenél

 

nem számít semmi sem

 

jöhet a tél

 

Kalocsa, 2017.augusztus 10.

álmomban mindig

 

álmomban mindig

gyermek vagyok

 

tiszta és ártatlan

 

nem hat még rám

zord világ tudata

 

tiszta

 

ártatlan

 

és naív

 

őszintén kíváncsi

az igaz tudás

minden kincsére

 

rácsodálkozva

körbefonó világra

 

de az éj sötét

 

rideg

 

riasztó nesszel telt

 

fejemre húzom

takaróm

 

hátha nem érnek el

 

álomba félem magam

 

s ott gyermek

vagyok igazán

 

és

 

szabad

 

 

Kalocsa, 2017. augusztus 18.

2020. október 20., kedd

örökre

 

aranyhajszál a szélben
suhan lágyan tova
míg csermely halkan
zubog
köveken
a léha

én csöndben rólad
álmodom

gyöngyfényű kacagás
röppen hajnali
ködben

millió fűszálon
ott pihen
lépted

szikrázó tűhegyek
szúrnak fényt
az éjbe

elillan álmom
de bennem
élsz

örökre

Kalocsa, 2017. július 23.

a létezés vágya

 

a létezés vágya

hajt

a kezdetek óta

már

téren és időn

át

élni meg minden

csodát

 

bármi volt is

az út során

több lettem

attól én

bölcsebb is talán

 

most nyílnak

meg

új távlatok

új Ég és

új Föld

hív magához

hogy szülessenek ott

majd még

újabb és

újabb csodák

 

minden létezőt

hajt

csak egyre hajt

a vágy

még több

még szebb

örömtelibb

tapasztalást

a téren és

időn át

 

Kalocsa, 2017. május 23.

újra megtalál

 

angyalszárnyak érnek hozzám

megsimítják bőröm

emlékek pora száll most rám

elringat a bölcsőd

 

oly messze szállsz

és mégis itt

vagy most velem

lelkünk újra táncot

jár

míg április Nap kel

 

orkán és vihar

halk eső és zápor

majd könnyed ragyogás

süt millió ágból

ritmus ahogy dübörög

emlékpor úgy kering

vállamon ülsz talán

s ott maradsz kicsit

 

nincs vég és

nincs kezdet

csak az örök változás

egy másik világban

hiszem

angyalszárnyad majd

újra

megtalál

 

Baja, 2017. április 25.

Te magad

 

tavasz ajkán csüngő

ébredő magban

indul az élet

harmatos hajnal

zenéje hívja

csíra kibomlik

szökkenő szár

hintázó bimbó

dajkálja már

kibomlik végre

szászszínű szirom

kiált az égre

Itt vagyok!

Virulok!

 

Tárd ki hát karod

örvendj magad is

lényed legmélyén

szunnyadó magod

engedd hajtani

 

öleld magadhoz

szívedet

öleld magadhoz a

Mindent

 

legyél az

élet

Te magad

 

Kalocsa, 2017. április 19.

mert embernek lenni

 

ó, anyám

fogd a kezem

vezess engem

az úton

óvón figyelj

szíveden át

 

ó, apám

adj nékem

szárnyakat

repülni engedj

a Nap felé

felhők felett

nézek Rád

Gaia kék

egén

 

ó, anyám

vigyázom

szemed

de láncot

ne tégy rám

az utamat

míg járom

tudd

a lelkem

őriz már

 

ó, apám

éld az álmaid

és hagyd

hogy én is

azt tegyem

 

mert embernek lenni

minden angyal úgy

szeret

 

Kalocsa, 2017. április 13.

2020. október 16., péntek

túl mindenen

 

Túl mindenen

Hív egy másik világ

Elrejtve jól

Ó, a Hold mögött talán

Senki oda el nem lát

 

híd vezet oda

szíveden át

igaz szerelem hona ez

önmagad iránt

 

Túl mindenen

Ha kell egy titkos hely

Elbújhatsz kicsit

Odaát

Sóhajod segít majd

 

rád

ott vár a Család

 

Kalocsa, 2017. február 19.

csak megyek

 csak megyek

és megyek

az út amerre visz

kék égbolt alatt

fel a csillagokig


nincs megállás

egyre csak tovább

hajt mélyen belül

valami ősi vágy


túl minden

csillagon

túl minden

csodán

a végtelenben

visszatérő

önmagamon át


csak megyek

és megyek

egyre tovább

 

Kalocsa, 2017. február 5.

2020. október 11., vasárnap

puha éjben

puha éjben

oldódik az

ég kékje

bőröm izzik

lent a mélységben

forró a tűz

ahogy fellángol

hamuvá lesz

benne a

világom

halvány parázs

már épp

csak pislákol

de új szél jön el

míg lélegzem

és a lét

újra fellángol

fényesebb és tisztább

mint bármikor

itt van most

a minden

és nem máshol

ég kékje

így oldódik

az éjben fel

könnyedén

és puhán jön

a hajnal el

 

Kalocsa, 2016. december 30.

bársony csónak

 

bársony csónak

ringat

holdfényű tavon

lenn a mélyben

aranyban izzanak

égi csillagok

 

valahol messze

szól levélmuzsika

szájon csókol

halkan szellő

hűs sóhaja

 

csak vagyok itt

míg szívemben

szól a szenvedély

dala

 

köröttem táncot lejt

millió csoda

 

bármi lehet most

mit magamnak választok

minden értem van

amit csak elkapok

 

így ring tova még

bársony csónakom

nekem énekel a

Hold és a messzi

csillagok

 

Kalocsa, 2016. december 12.

azúr ég ölel át

 

azúr ég ölel át

szorosan újra

 

megrezdül szív

mélyén a

lélek húrja

 

bársony bőr simogat

illata bódít

 

eltűnik minden

semmi sem valódi

 

hunyt szemmel fekszem

csak puha párnán

csillagok gyúltak

így Tűz Óceánján

 

ott voltunk akkor is

már a világban

 

tán innen a vonzás

ezért nincs gátja

 

ősi érzés

itt a Tejúton

összeköt minket

így marad ez

mindig

tudom

 

lehull a fátyol

majd odaát

újra az azúr

kék ölel át

 

Kalocsa, 2016. szeptember 8.

szívemben élsz még

 

szívemben élsz még

ahogy én

a Tiédben ott vagyok

nem múltak el

nyomtalanul

súlyos évszázadok

tartós hittel jöttél

s én követtelek

új idők szavát hirdetni

- ez volt a terv

 

ami kívül van

változik

s bent sem marad

semmi ugyanaz

a világ halad

bár odakint

minden mozdulatlan

milliárd évek

sokasága

olvadt porrá

a Tejúton

s jöttünk

mert

a dermedtség

szinte összezúzott

 

most itt vagyunk

szabad szívvel

sok vér

és veríték után

és megyünk

csak megyünk

egyre tovább

 

mögöttünk pedig

sorakozik

számtalan ébredő

a kitaposott út

nekik nem lesz

könnyező

 

jöhetnek bátran

utánunk

hogy megleljék

önmagukban önmaguk

 

Kalocsa, 2016. augusztus 23.

hallgasd szíved dalát

 

verzió 1.

 

szíved dala

ott szól benned

áramlik

rajtad

minden percben

egész tested

átjárja

minden molekula

és atom

miből most állsz

hallgatja

 

verzió 2.

 

hallgasd szíved dalát

ott énekel benned

miközben átjárja

minden porcikád

zeng mióta fogantál

átjár téged folyton

ismeri összes szobád

 

hallgasd szíved dalát

 

életet énekel neked

erőt ad

és bátorít

ha körötted

félelem neszez

szíved dala benned él

folyton folyvást

szüntelen

zubogó vér erekben

oxigénzaj

minden sejtedben

 

táplál

véd

átölel

figyelj néha rá

mert ez viszi

az életet

benned

mindenhová

 

hallgasd szíved dalát

ott énekel benned

neked szól

és csak neked

míg hagyod

hogy a dallam

veled együtt

éljen

 

Kalocsa, 2016. augusztus 14.

régi út


a régi út már
nem járható
benőtte ezerféle
gyimgyom és gaz

az ócska cipő
talpa
darabokra szakadt

kövét elmosta
ősi vad eső
térképek sem jelzik
merre vitt erőd

mert
van új

van más

széles-színes

járhatsz rajta
akár mezítláb

ha akarsz
s lesz ettől
még nagyobb
még szebb

persze
ha
szeretsz vagdosni
és vágni
ütni és küzdeni
miközben lábbelid
sarkad kikezdi

maradhatsz amott
ha neked az
tetszik

hát araszolgass
ott

egy biztos
én az új
a széles
utat
választom

Kalocsa, 2016. augusztus 10.