csak
megyek és
megyek
az út
kanyarog
lépteim
alatt
árnyékom
lopakodik
lustán
nyomomban
csak
megyek
csak
megyek
egyre
tovább
lépteim
nyoma
forró
széllel
tovaszáll
csak
megyek és
megyek
didergő
kövek
irigyen
lesik
ahogy
hevít
a szerelem
önmagam
iránt
csak
megyek
csak
megyek
mindig és
tovább
tán észre
sem
veszem
hogy utam
végül
önmagára
talál
és
kezdődik
elölről az
egész
vándorlás
Kalocsa,
2017. július 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése