gondolatszárnyakon
száll az éj
odakünn
egy tücsök zenél
vidáman
húzza a nótát
körben
csillagok
ülnek
némán
Hold
ezüstje száll
port
hint a mélyből
a
messzi Tejút
galaxis
szélén pislákol
Napunk
messze-messze
valahol
a
semmi szélén
vacogva
ül az Én
nehezen
hiszi
útja
tán
véget ér
lelke
már nála
egy
lett vele
lélegzi
a létet
ahogy
csak lehet
pörögnek
forognak
karjuk
nyújtózik
milliárd
galaxis
tán
épp hallgatózik
tücskök
hada
vidáman
zenél
nem
számít semmi sem
jöhet
a tél
Kalocsa,
2017.augusztus 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése