azúr
ég ölel át
szorosan
újra
megrezdül
szív
mélyén
a
lélek
húrja
bársony
bőr simogat
illata
bódít
eltűnik
minden
semmi
sem valódi
hunyt
szemmel fekszem
csak
puha párnán
csillagok
gyúltak
így
Tűz Óceánján
ott
voltunk akkor is
már
a világban
tán
innen a vonzás
ezért
nincs gátja
ősi
érzés
itt
a Tejúton
összeköt
minket
így
marad ez
mindig
tudom
lehull
a fátyol
majd
odaát
újra
az azúr
kék
ölel át
Kalocsa,
2016. szeptember 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése