Jövő 1.0

Jövő 1.0

Ál-arc az idő,
olyan, mint
holmi könnyű nő.
Káprázat, mitől
úgy hiszed, nincs,
csak ez életed
Ó, a kis hamis!
Ha meglátod
igaz valóját,
kiderül:
nincs múlt,
nincs jövő,
csak a Most
a Valóság!

Kalocsa, 2013. 09. 06.

Készen állsz?

Készen állsz?

Amikor azt hiszed, felkészültél arra, hogy meghalj, mert tudod, mivel jár ez, érhet még meglepetés.
Tudod, hogy a halál nem valami rettentő mumus, ami után vége mindennek.
Tudod, hogy nem csak ez az egy életünk van.
Sőt, azt is tudod, hogy az életből átmenet a halálba nem is meghalás, hanem formaváltás, dimenzióváltás, mert a lélek újra önmaga lehet a fizikai, sűrű anyag megkötése nélkül.
Tehát tudod, hogy meghalni azt jelenti, kinyílik egy újabb ajtó, és hazatérsz, gondolati erőd magára talál, és minden lehetővé válik, minden egyes pillanatban.

fotó: Okvátovityné Bánhidai Beáta

Még azt is tudod, hogy odaát az igazi, a feltétel nélküli szeretet vár.
Mégis, mikor éjszaka, álmodban, arra ébredsz, a szíved majd’ kiugrik helyéből, úgy dobban, ráadásul kihagy ütemeket, a néma rettenet száll meg teljesen.
Egód, a fizikai világban létező, pánikrohamot kap, mert hirtelen rádöbben, hogy ha itt most vége a fizikai testnek, amiben eddig lakott, akkor neki is vége. Meghal.
Ez az érzés elönti a rémület gondolataival a neuronokat, és az idegi kisülések fokozzák a pánikot. A lélek meg se tud szólalni, nyikkanni se képes, hogy figyelmeztessen: Nem oda Buda! Nincs olyan nagy baj, mert lehet, itt a vég a fizikai testnek, de ez nem vég a benne lakozó szellemnek, ez csak a változás szele, és különben is, nekem ez tetszik!
Nem, a lélek eltűnik az Én viharos hisztijében.
Én. Én. Én.
Csak Én.
Még ezt se intéztem el.
Még nem tettem meg…
Én.
Én.
Én.
De lassan, ahogy csendesedik a hiszti zaja, amit az ego csap, valahonnan, mélyről, nagyon mélyről, jön egy halk, halovány, leheletfinom gondolat:
- Ne félj!
És mintegy varázsütésre, a félelem alábbhagy, visszatér a józan ész, azt mondván:
- Nem számít semmi sem. Ha halál jön, az jön. Ha meg az élet, akkor az. Ha más, jöjjön az.
Ahogy ez megtörténik, újra az álmok birodalmába lépsz, hogy majd ha eljön az ideje, új reggelre ébredj.

2013. 10. 16.

a lelked éneke

fotó: Patik István

vén fák halk morajlása
szél suttogása lomb között
virágszirmok színes csacsogása
hangyaléptek szürke csoszogása
és még ezer zaj, mi fülednek csend csak
nem hallod, mégis él
elnyomják érzékeid
világod
de csitt! figyelj kicsit még
rálelhetsz e csendre bent -
mert lelked énekel!
dala együtt zeng
vén fák halk morajával
széllel suttogó lombokkal
virágszirmok tarka zajával
s rohanó hangyák neszével
csitt!
hallgasd csak!
A lelked énekel!

Kalocsa, 2013. 07. 08.

Lélegezz!

Isten szeretetét szívod magadba.
Minden percben többször is.
Mert lélegzel.
Szeretetet.
Be, aztán adod tovább, amikor ki.
Csak nem figyelsz rá. Eléggé, lehet.
Ha lehunyod a szemed, és figyelsz, ahogy belélegzel, figyeled, ahogy a levegő beáramlik a tüdődbe, miközben mellkasod, hasad emelkedik, és közben arra gondolsz: ez a Szeretet, ami most bennem szétárad, akkor megtörténik a csoda: érzed Isten szeretetét.
Ami mindig van.
Feltétel nélkül.
Határtalanul.
Csak azért nem érezted eddig, mert nem figyeltél rá.
Eléggé, lehet.
És amikor kifújod a levegőt, és arra gondolsz, ez most a Szeretet, akkor a benned élő kiapadhatatlan forrásból adsz másoknak: szíved feltétlen szeretetét, amit Isten táplál.
Irántad is.
Lélegezz, és éld át a csodát!

(2013. 07. 08.)