szemed
tengerében
ott vagyok
az ég
kékje
rajta
átragyog
és
elveszek
bennük én
mit látsz
belőlem
káprázat
csupán
nem való
apró
rezgés a
mindenség
végtelen
fonatán
illúzió a
világ
semmi más
csupasz
meztelen
létezés
napról
napra
évről évre
létről
létre
véget nem
érőn
soha már
rám nézel
látom
ahogy elveszek
benned
szemed
kékjében
és
elveszel bennem
te
barna föld
zöld mezők
smaragd
városok
tündöklő
fényében
bennem
egyek
vagyunk hát
ahogy
eddig is
és
ahogy
mindig
ezután
Theos,
Most
 |
| Kép: https://kyla-nichole.deviantart.com |
