szemerkélő esőben
forró a nyár
most
égeti a ruhát
mit
hord a Föld magán
e féltekén
forró most a
nyár
izzad a bőr
alig jut
oxigén már
száraz tüdőn át
hozzám
most a nyár
forró
nagyon éget
a tűz
elbont mindent
mi
nem kell már
de oly nehéz
várni míg
a régi
füstté vál’
forró a nyár
most
izzik a nap
az égen
negyvenfokos
melegben
hűs esőre
vágyom éppen
a nyár forró
most
felhőtlen a kék
ég
elmerülök vízben
rejtsen el
a
mélység
Kiskunhalas, 2015. augusztus 14.
Versek a természetről: természet
Ősz borult a tájra,
zsonganak színei.
Hallani is hangjuk:
itt egy sárga kiált,
ott meg piros jajdul,
és van olyan, ki
rozsda-hangon mordul;
de beszél a zöld is,
ám hangja egyre halkul.
Bárcsak mindenki hallaná
lelkével az ősz énekét,
s ezzel is színesebbé
tehetné az életét!
1998. 10. 05.
Versek a természetről: természet
Szeptemberi nyárban
fürdenek a fák ma,
nap-aranyban, ezüst-kékben
tündökölnek házak.
Meleg van most nagyon,
üldögélve padon,
árnyékban, bírod
a vénasszonyok nyarát.
Mézes-ízek szádban,
szőlős-illatok,
oltod szomjadat
óborral, finom!
Így telnek a napok,
de talán te is tudod:
eljő majd a holnap,
s jőnek majd a fagyok!
Versek a természetről: természet
robban a Kos
újul a Nap
e féltekén most
itt a Tavasz
új élet kél
minden magban
lelkünknek étket
sárga Fény ad
zeng madárdal
hajnali mámor
harmat tapad
meztelen lábhoz
virág bomlik
fű kisarjad
szívben éled
égi tavasz
Kalocsa, 2014. március 20.
Versek a természetről: természet
Alma, alma, piros alma,
gusztusos és hamvas!
Megegyem? Ne egyem?
Ez a gondom hatalmas!
Árpa, árpa, hajladoz,
könnyű szélben táncot jár.
Áttáncolja a napokat
és minden éjszakát.
Béget, béget a bárány,
rézcsengő csilingel nyakán.
Kis gazdáját hiába várja,
pedig nagyon éhes szegény pára.
Cirmi cicánk egerész,
lesben áll a lyuk előtt.
Cincog ott benn egy egér,
de csak nem jön elő!
Csirreg-cserreg fenn a fán
tarka-barka kismadár.
Csendben mért maradna?
Csicsergés a dolga!
Csiga csoszog a fűszálon,
csemetéjét keresi;
csilingel a harangvirág:
ebédelni kell neki!
Diót vernek már a kertben,
kapkodják a fa alól.
Ebből lesz majd ünnepeken
finom-édes falnivaló!
Egér rágja zsákomat
hátul a kamrában,
megeszi a búzámat,
nekem semmit sem hagy!
Énekszó száll az ablakból
Zeng az egész iskola,
Kedvem vidám, mosolyogva
Szaladok tova.
Fekete fecske eresz alatt
fészket épít szorgosan,
fiókái abban laknak,
s onnan szállnak magasba.
Gomba, gomba, kalapos,
hol vetted a kalapod?
Erdőn jártam, esőn áztam,
így lett gomba-kalapom.
Gyöngyvirág szórja illatát
Udvarunkon széjjel,
gyöngyözik szárán
a harmat minden reggel.
Háztetőről havat
fújdogál a szél,
hideg fuvallattal
borzongat a tél.
Illatozik az ibolya
tavasszal a fák tövén,
ibolyakék csokor készül
minden húsvét ünnepén.
Kukorékol a kakas,
ébreszti már a Napot.
Keltegeti háza táját,
elűzi a csillagot.
Labda gurul kapu felé
kergetik a csapatok,
Aki több gólt lő belé
Az lesz ma a bajnok!
Nyúl inal, nyúl inal,
róka koma kergeti.
Nyomában már a vadász:
sikerül-e megfogni?
Olló csattog, olló kattog,
nyírbássza a papírom.
Ja, de vigyázz!
Az ujjamat is elnyírod!
Medve cammog erdő mélyén
málnabokrot keresve.
Éhes gyomra megörülne,
ha egyre is rálelne!
Padon pipál nagyapó
kinn a ház előtt,
pipájából száz mese,
sárkány jön elő.
Róka oson kertek alatt,
baromfira vadászik.
Várja otthon lány, fia,
amit visz, azt megeszik.
Selymes sálam melegít
süvítő szél idején.
Nem fázom én így
ha havat hoz a szél.
További gyermekversek: gyermekversek
A sarokban
egy pókocska
szövögeti
házát,
ám hirtelen
hálójában
fennakad a
zsákmány.
Hiába zúg
már ez a légy,
nem menekül
innen:
a pókocska
lecsap rája,
elintézi menten.
Csomagolva
kamrájába elteszi,
egész héten
ebből lesz a
reggeli!
Összes gyermekvers: gyermekversek
Félálomba szenderülve
fekszem ágyamban,
kicsi lányom így
kérdezi:
- Apa, ugye kérsz
fagyit?
Persze, kértem,
vaníliát, csokit,
csak hagyjon még
aludni kicsit.
Ám jött a fagyis,
orrom alá nyomta
gombócait.
Meleg volt nagyon,
hát mohón
nekiestem.
De föl is ébredtem
menten!
Kezemben a fagyi -
csupa-csupa
csipesz!
Kék, zöld, fehér
és lila -
hatalmas adag!
Hogy a játék jó
legyen,
be is faltam
mindet,
kicsi lányom meg
úgy örült,
mert kiszolgált
engem!
További gyermekversek: gyermekversek
Szarvas szalad át az erdőn,
árnyékát
is alig látni.
Szellő
szórja szerteszéjjel
a
port, mit felvernek patái.
Széles
folyón általúszik,
s
büszkén inal tova:
egyet
szökken, kettőt szökken,
s
máris otthon van.
További gyermekversek: gyermekversek
A nap melege süt a
földre,
ébresztgeti a
magot.
Ha felébred,
reggelente
iszik friss
harmatot.
Rügy fakad és ág
hajt
míg telik sok
esztendő,
tanul sokat
ezalatt,
míg egyre csak nő.
Fagyban, szélben,
napsütésben
víg kedéllyel
nevet,
ágai közt
madárfészket
s mókusokat rejt.
Megnőhet így
hatalmasra,
sietve az ég felé.
Óriási koronája
olyan, mint a
fény.
1996. májusa
További gyermekversek: gyermekversek
Kék és vörös folt,
mi a
papiromon volt.
Egymásnak
estek,
és
egy jót verekedtek.
Kiabáltak,
üvöltöttek,
beleadtak
mindent.
Egyik
kutya, másik meg eb;
nekik
aztán egyre megy!
De
későn tértek észhez:
mire
békét kötöttek,
egyik
sem volt már meg!
Papiromon
kék, vörös,
mint
a mesében, csak volt.
Mert
lila lett a folt!
1996.
májusa
További gyermekversek: gyermekversek
Elindultam
messzi földre,
tarisznyámban
pogácsa.
Édesanyám
sütötte
a
tegnapi hamuba.
Vár
reám az ismeretlen,
veszélyek
és kalandok,
mégis
bátran lépkedek,
mert
én győzni akarok!
Ha
megtalál az este,
megpihenek
bárhol.
Holdvilág
őrzi álmom.
Csillagporos
éjszakát
Nap
sugára oszlatja,
és
újra útra kelek.
1996. májusa
További gyermekversek: gyermekversek
Hajnali órán,
fenn a toronyban,
meglestem a
madarakat.
Ott ébredeztek
künn a nád szélén,
s köszöntötték
új napjukat.
Vidáman szálltak
fel a magasba,
onnan szólt az
énekük.
Boldog volt szívem,
és úgy éreztem:
hogy mi együtt
repülünk!
További gyermekversek: gyermekversek
