forró a nyár
most
égeti a ruhát
mit
hord a Föld magán
e féltekén
forró most a
nyár
izzad a bőr
alig jut
oxigén már
száraz tüdőn át
hozzám
most a nyár
forró
nagyon éget
a tűz
elbont mindent
mi
nem kell már
de oly nehéz
várni míg
a régi
füstté vál’
forró a nyár
most
izzik a nap
az égen
negyvenfokos
melegben
hűs esőre
vágyom éppen
a nyár forró
most
felhőtlen a kék
ég
elmerülök vízben
rejtsen el
a
mélység
Kiskunhalas, 2015. augusztus 14.
Versek a természetről: természet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése