mindig

2016. április 16.

Mindig veled vagyok.

Mindig itt vagyok.

Mindig Te Vagyok.

Mindig.

Most is.

És

mindörökké.

Következő naplóbejegyzés: 2016. szeptember 4. (fontos)

tedd meg

2016. április 16.

Tedd meg

Tedd meg.

Mert megteheted.

Mondhatni, mert megérdemled.

Tedd meg.

Vagy ne tedd meg.

Tulajdonképpen tökmindegy.

Halogathatod is.

El is hagyhatod.

Gyötrődhetsz is miatta.

Vagy, meg is teheted.

Vagy, meg is engedheted.

Mire vársz?

A jószerencsére?

Egy újabb pofonra?

Világmegváltásra?

Egyik sem jön el.

De attól akár halogathatod is.

Vagy bűbájolhatsz.

Mókolhatsz kéztartásokkal.

Mondókákkal.

Előbb-utóbb megtörténik.

Te döntesz, hogy előbb, vagy utóbb legyen.

És arról is, hogyan legyen meg.

Tedd meg.

Legyél Mester!

Itt és most!

Következő naplóbejegyzés: 2016. április 16. (mindig)

te választasz

2014. január 11.

Csináld jó szívvel. Elvárások nélkül.

Vagy ne csináld sehogy se.

Avagy szarjál sünt!

Következő naplóbejegyzés: 2016. április 16. (tedd meg)

csak élvezd

IDŐTLENÜL

Nem tartasz sehova sem.

Csak itt vagy és létezel.

Nem kell menni sehová.

Nem kellenek célok.

Nem kellenek feladatok és leckék.

Semmit nem kell elérned.

Én

most

itt

vagyok

a

többi

nem

fontos.

Csak létezz.

Itt és most.

És élvezd.

Következő naplóbejegyzés: te választasz

ha leoldod

ha leoldod ruhámról a csatot

tudd

egészen a tiéd vagyok

bár sosem birtokolhat engem senki

ha a csatot most kioldod

mégis hagyom elveszni magam tőled

mert néha jó

ha eltűnik minden

és

összemosódik a tér

és

időtlen a végtelen

csak hagyom

hogy én legyek a lényeg

magamnak

és

neked

amíg röpít minket

a létezés öröme

hogy hova és merre

igazán nem számít

csak ölelj magadhoz

és engedd hogy

eggyé legyek veled

ruhámról ha a csatot most leoldod

szárnyalsz velem a fénybe

Kalocsa, 2017. október 27.

szeretem bőröd

szeretem bőröd

puha és selymes

tovalibbenő évek

összegyűrni nem tudták

forró

ahogy megérintem

máskor pedig oly

hűs

mint hegyi patak

vize

ahogy fiatal

vad fák között

szalad tova locsogva

szeretem bőröd

néha takaróm

nekem is

mikor átölelsz

hozzám bújva

és összefon

minket az éjszaka

szeretem bőröd

selymes

puha

finom

érintésében

elszunnyadok

(álmomban mindig

gyermek vagyok)

Kalocsa, 2017. augusztus 18.

utcai fények

utcai fények

villódznak lágyan

hűs szobánk

rejtekén

a nyár kacsingat

már a fák

tetején

ahogy hozzám

ér a lényed

és összeolvadunk

eltűnik az

idő

s tértelenné lesz

dalunk

édes szabadságban

szállunk

túl a Mindenen

szívem halk

szava hallik

-          - szeretlek, Kedvesem!

Kalocsa, 2017. május 25.

mint déli tengerek

mint déli tengerek

felett az ég

ragyogsz

és elvarázsol

a szépség mi

árad belőled

folyton

ha rád nézek

felragyog a

Nap

a viharfelhők

eloszlanak

egyetlen

röpke pillanat

alatt

felszáradnak a

könnyek

mély ráncú

szomorú orcákon

az ajkak

szeglete

mosolyban táncol

illatod a jég

sarki hidege

elvarázsol

és folyton

a szívem

így veled

együtt táncol

mint trópusi

vizek fölött a

földöntúli fény

olyan az

mikor rám nézel

bűbájod

elemészt

egészen

Kalocsa, 2017. április 30.

fenn a hegyen

fenn a hegyen
pirkad már a
Nap
lenn a völgyben
foszlik szét a
köd


míg hozzád
odahajlok
tested illata
rám köszön


mézízű
arannyá válik
a csók ajkadon
mit rálehelek
én


bőröd minden
pórusa izzít
s bennem felébred
a mély

a hajnali fény
itt matat
ablakunkon
s mámor úszik át
a szikrázó
harmaton
míg veled
újra eggyé olvadok


kert végében
víg pacsirta köszönti
az új napot

Kiskunhalas, 2017. március 10.

bőrödbe szeretnék bújni

bőrödbe szeretnék bújni

úgy lennék most a te

benned élnék át

veled

csodás másodperceket

bőrödbe szeretnék bújni

eggyé válnánk mi ketten

látnám

a világ milyen

mikor szemeddel

rátekintesz

bőrödbe szeretnék bújni

de ezt nem tehetem

lélegzem hát együtt

veled

míg két karom

szorosan átölel

Kalocsa, 2016. november 24.

mikor a Föld

mikor a Föld elköszön a Naptól
s a Hold fényli be a kék eget
hozzád bújok én akkor
míg a paplan fölébünk siet
kebled halma húzza
tenyerem melegét
átölellek és érzem
szíved rejtekét
egy ritmusra mozdul
olyankor a két test
néha már úgy érezem
egy vagyok veled
szememre fátyol borul
pillám fáradtan zárja le
tudatom elhomályosul
a lélek kalandra siet
bejárom a végtelen
ezer világát
miközben
csöndben
ránk millió
csillag
a magas
égben
ragyogva
vigyáz

Kalocsa, 2016. április 19.

ajkamra forr

ajkamra forr minden szó

mikor felmerül bennem

az első csók

mit tőled kaptam

azon az éjjelen

ott álltunk kaputok

előtt

hozzám simultál

reszketőn

s míg szomjunk oltottuk

egymás ajakán

a csillagos ég

csöndben hajolt ránk

csak álltam ott némán

elakadt szavam

forgott a világ

megállni nem akart

oly finom volt az

és mély nyomot hagyó

hogy máig él bennem

az érzés

már soha el nem múló

lett énbennem

szívem mélyén

ajkamra forr a szó

emlékébe merülök

s ott vagyok ismét

hol köszönt ránk

az az éj

és csókodban

elmerülök

én

Baja, 2016. 03. 23.

velem alszol el

velem alszol el

míg kezem ölel

lélegzésed lágy ritmusa

bennem énekel

velem alszol el

hozzám simul tested

hűs bőröd érzi

határtalan lelkem

velem alszol el

álom-ritmusra vált szíved

lassul a vér

szendergő erekben

szemét hunyja

az értelem

velem alszol el

álomjáró vagy te már

kalandokra vágyó

léted messze jár

míg figyelem

sejtjeid puha ritmusát

lassan elnehezül

bennem a valóság

lehunyom szemem

így alszom el

veled

én

Kalocsa, 2016. március 1.

kebledre hajtom most fejem

kebledre hajtom most fejem
hallom szíved ritmusát
monoton dobog szépen
mint Föld forog tovább

halkan veri benned
életünk szinuszát
legyen nappal vagy éjjel
hűn teszi dolgát

ha eljő majd a pillanat
mikor végsőt szól szava
tudni fogom akkor is
nem vesztelek el soha

mi lényeged s mi te vagy
az nem vész el sohasem
az mindig velem van
s velem lesz odafenn

mi igaz valód
és igaz valóm nekem
az nem veszt el semmit

lelkünk létezik mindig

ez az örökkévalóság

ott együtt vagyunk

itt e Földön történhet
bármi ezután

itt nyugszik most fejem
szíved monoton ritmusán
itt érzem én a pillanat
csodálatos varázsát

e pillanat
hallom hogy dobogja
ta-dam ta-da ta-dam ta-da

az élet örök körforgás

Kalocsa, 2015. 10. 31.

együtt lélegzünk

együtt lélegzünk
mióta világ a világ
két szerető karod
engem így ölel

át

együtt lélegzünk
most is párnáink

között
csata dúlt bennünk
itt mindenki

győz

együtt lélegzünk
oly régóta mi már
történjék bármi
karom óvón ölel

át

együtt lélegzünk
míg világ a világ
együtt teremtünk
mindig egy újabb

csodát

Kalocsa, 2015. 10. 18.

két karommal

két karommal

két karommal

átölellek kedvesem

két karomban

eggyé válsz

most énvelem

egy lélek meg

egy lélek most

összeforr

eltűnik hát

köröttünk mi

körbefon

mélyen él a

szenvedély

a szívünkben

galaxisok

robbannak a

mély űrben

két karoddal

átölelsz most

kedvesem

két karodban

eggyé válok

tevéled

elvarázsol bennünket

a szerelem

így leszünk mi

ketten együtt

a Minden

Kalocsa, 2015. 10. 10.

mereng bennem a múlt

mereng bennem a múlt

mereng bennem

a múlt

még érzem bőröd

illatát

kezed érintése úgy

bizserget még

most is tán

felsejlik szemed

sugara

kék égbolt

borul rám

míg öledben

megbújva

ring lelkem

titokban

elhal a vágy

ősz jajdul a

tájon

s bár messze jársz

te most

olyan

mintha mégis megint

izzana

csókod

ajkamon

mereng bennem

a múlt

pár

pillanat

csupán

sajog ugyan kicsit

de mégse

fáj

megszépült és

fényben ragyog

mint nyárban

érő

búzakalász

Kalocsa, 2015. 10. 10.

holdfényű hajad

holdfényű hajad

hullámzik

a szélben

ujjaim közt

morzsolom

ott fénylik

ezüstje

édes illat árad

ha hozzád

odahajlok

irigykednek rám

most

égen a

csillagok

míg ölemben

bújsz meg

és átölel két

karom

ketten

ringunk

át

a

hűvös

hajnalon

Kalocsa, 2015. 09. 22.

Bejegyzés

- Június akárhányadika, Budapest

Hajnalodik.

A Gellért-hegy csúcsán álmosan nyújtózik a pesti oldalról csak törpének látszó, szabadságnak állított szobor.

Az út nedves a korai esőtől, és amíg a taxit várjuk, igyekszünk magunkhoz térni az éjszakai klub okozta kábulatból.

Aztán a szobába érve levetkőzünk és álmosan, fáradtan ágyba dőlünk, szorosan egymáshoz bújva, hogy érezni lehet bőrömön lélegzetedet.

Nem alszom mélyen.

Többször fel-felébredek.

Próbálok igazodni tested vonalához, közben verítéktől csatakos bőröd enyémhez tapad. 

Ez így pont jó!

Olyan szorosan fekszünk itt, hogy nem nincs köztünk semmi; még levegő sem.

Amikor kicsit odébb húzódok, egyből követed testeddel enyémet, tolod hozzám magad. 

Kezem átölel, és tenyeremben dobban a szíved.

Eggyé válik szívverésünk is néhány röpke múló pillanatra.

Bár ilyen lehetne minden ébredés, míg csak lehet!

2010. július 25.

ott, hol repkény fut

ott, hol repkény fut falakon

ott, hol talpam alatt

rozsdás göröngy gurul

tova

ott, igen, ott hasadt szét

az ég kék ege alattam

s hulltam le

reménytelen szerelmek honába

izzó vágy-indák fonták körbe

törékeny nem-létemet

s a szívem, ó, az a százszor

széjjel-szaggatott vörös érzelem!

igen, a szívem!

most ott rab

ott, hol repkény fut öreg falakon

ott, hol az ég meghasad

göröngyök gurulnak

tova

szintelen talpam alatt

Kalocsa, 2014. május 2.

ajkad méz-zamata

ajkad méz-zamata

számban olvad szét

bőröd alabástromja

pompázatos fény

telt kebleid halmán

megpihenek én

mindig és bárhol

csak legyen rá esély

szíved dobbanása

ringat álomba rég

ölelésed bölcsőm

szerelmed levegő

hogy velem vagy

áldott érte az ég

2010. 07. 25.