2020. május 15., péntek

mikor a Föld


mikor a Föld elköszön a Naptól
s a Hold fényli be a kék eget
hozzád bújok én akkor
míg a paplan fölébünk siet
kebled halma húzza
tenyerem melegét
átölellek és érzem
szíved rejtekét
egy ritmusra mozdul
olyankor a két test
néha már úgy érezem
egy vagyok veled
szememre fátyol borul
pillám fáradtan zárja le
tudatom elhomályosul
a lélek kalandra siet
bejárom a végtelen
ezer világát
miközben
csöndben
ránk millió
csillag
a magas
égben
ragyogva
vigyáz

Kalocsa, 2016. április 19.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése