mereng bennem
a múlt
még érzem bőröd
illatát
kezed érintése úgy
bizserget még
most is tán
felsejlik szemed
sugara
kék égbolt
borul rám
míg öledben
megbújva
ring lelkem
titokban
elhal a vágy
ősz jajdul a
tájon
s bár messze jársz
te most
olyan
mintha mégis megint
izzana
csókod
ajkamon
mereng bennem
a múlt
pár
pillanat
csupán
sajog ugyan kicsit
de mégse
fáj
megszépült és
fényben ragyog
mint nyárban
érő
búzakalász
Kalocsa, 2015. 10. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése