fenn a hegyen
pirkad már a
Nap
lenn a völgyben
foszlik szét a
köd
míg hozzád
odahajlok
tested illata
rám köszön
mézízű
arannyá válik
a csók ajkadon
mit rálehelek
én
bőröd minden
pórusa izzít
s bennem felébred
a mély
a hajnali fény
itt matat
ablakunkon
s mámor úszik át
a szikrázó
harmaton
míg veled
újra eggyé olvadok
kert végében
víg pacsirta köszönti
az új napot
Kiskunhalas, 2017. március 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése