Bejegyzés

- Június akárhányadika, Budapest

Hajnalodik.

A Gellért-hegy csúcsán álmosan nyújtózik a pesti oldalról csak törpének látszó, szabadságnak állított szobor.

Az út nedves a korai esőtől, és amíg a taxit várjuk, igyekszünk magunkhoz térni az éjszakai klub okozta kábulatból.

Aztán a szobába érve levetkőzünk és álmosan, fáradtan ágyba dőlünk, szorosan egymáshoz bújva, hogy érezni lehet bőrömön lélegzetedet.

Nem alszom mélyen.

Többször fel-felébredek.

Próbálok igazodni tested vonalához, közben verítéktől csatakos bőröd enyémhez tapad. 

Ez így pont jó!

Olyan szorosan fekszünk itt, hogy nem nincs köztünk semmi; még levegő sem.

Amikor kicsit odébb húzódok, egyből követed testeddel enyémet, tolod hozzám magad. 

Kezem átölel, és tenyeremben dobban a szíved.

Eggyé válik szívverésünk is néhány röpke múló pillanatra.

Bár ilyen lehetne minden ébredés, míg csak lehet!

2010. július 25.