ha
leoldod ruhámról a csatot
tudd
egészen
a tiéd vagyok
bár
sosem birtokolhat engem senki
ha
a csatot most kioldod
mégis
hagyom elveszni magam tőled
mert
néha jó
ha
eltűnik minden
és
összemosódik
a tér
és
időtlen
a végtelen
csak
hagyom
hogy
én legyek a lényeg
magamnak
és
neked
amíg
röpít minket
a
létezés öröme
hogy
hova és merre
igazán
nem számít
csak
ölelj magadhoz
és
engedd hogy
eggyé
legyek veled
ruhámról
ha a csatot most leoldod
szárnyalsz
velem a fénybe
Kalocsa,
2017. október 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése