2017. december 30., szombat

ott voltam

ott voltam, mikor
a Föld született

ott voltam, mikor
összeállt a rend

ott voltam, láttam
hogy lesz a rög

ott voltam, láttam
hogy lesz a gömb

ott voltam, vártam
hogy majd felpörög

ott voltam, s még
mindig itt vagyok
ó, mily jó lenne

az ha tudnád
nincsenek itt mások

csak angyalok



Budapest, 2014. 11. 15.


A csigacsalád

Csigagyerek
csigaiskolába jár,
csigamama
csomagolja
csiga-tízóraiját.
Csigapapa
csigaházba
dolgozni megy,
csigásat,
ebédre a felesége
csiga-menüt
feltálal.
Délután a csigagyerek
csigaleckét megcsinál,
utána meg, csiga módra,
csigajátszik,
mindenfélét kitalál.
Este jővén
elköltik a csigavacsorát,
a kicsiknek csigamese
utána még dukál.
Mese után  csigacsalád
fürdik, mosdik, lefekszik,
s egy csiga-éjt átszunyálva
csigaálmot álmodik.



Mag vagyok

Mag vagyok.
Magországban
láttam legutóbb
napvilágot.
Esztendeim száma
előrehaladott,
de csírából
magonccá mostanában
válok.
Gyökereim nyúlnak
Föld Anya ölébe,
szár-hajtásom
hajt Isten
kék egébe.
Vagyok kicsinyke pont
Univerzum szélibe,
mégis szivem kitárva
élek közepibe.
Nevelem, locsolom,
táplálom folyvást
szárba szökkenő
magzatom;
így válok azzá
hamarost
Akivé Válhatok.



Kalocsa,  2013. 06. 24.

Megjelent: Csillaglélek c. kötetemben (Info-Szponzor Kft, Paks, 2014)

világnak gyógyítója vagyok

Hogy ki is vagyok, mit gondolok most a dolgaimról?
Röviden, íme:

… világnak gyógyítója vagyok.
Akinek megérintem az életét, bármilyen módon, annak örömöt, békét, harmóniát, szeretetet, boldogságot, bőséget, egészséget és sikert hozok az életébe, éljen bármely univerzumban, bármely dimenzióban, bármely létformában.
Lépteim nyomán virág terem, és fű sarjad.
Már a puszta jelenlétem is gyógyít, testileg, szellemileg, lelkileg.


Mondjuk, hogy most ez a hitvallásom.

2017. december 29., péntek

Isten tudatában - 10.

Ahány ember, annyi történet…


Ahány ember, annyi történet.
Neked is megvan a magad története.
Gondold csak el!
Ha visszamehetnél, egészen odáig, hogy megfogansz, mi minden kerekedhetne ki belőle!
Onnantól létezel, és onnantól ismerkedik veled a lelked, és próbál afelé terelni, aminek megtapasztalására jöttél.
Mi mindent átéltél azóta!
Ha csak az jut eszedbe, hogy ott benn, abban a kellemes, meleg félhomályban, folyamatosan osztódva és növekedve, mennyi-mennyi hatás érhetett, már azzal is köteteket lehetne megtölteni.
Ha egy pillanatra behunyod a szemed, és arra figyelsz, szeretnél ott lenni, ebben a magzati korban, még az is lehet, hogy megtörténik!
És ha figyelsz, talán jönnek képek, érzések ezzel kapcsolatban hozzád.
Nem több, mint pár pillanaté!
Milyen lehet akkor 9 hónapé (na jó, van akinek több, van, hogy kevesebb)?
Aztán a megszületés!
Ennek is milyen sokféle módja lehetséges!
Ez önmagában egy történet lehetne, mint ahogy írtam a „Minden rendben van” c.  novellámban.

És hol is tartasz most?
Vajon mennyi minden történt veled eddig?
Hogy miként értékeled, minősíted ezeket a történéseket, az a te beállítottságodtól függ.
Mondhatod, hogy milyen rossz volt.
Mondhatod, hogy milyen jó volt.
Mondhatod, hogy nem történt semmi érdekes.
Mondhatod, hogy unalmas az egész.
Mondhatod, hogy minek ez az egész…
Bármit mondasz, a saját szűrődön keresztül teszed azt, ami ugye, nem nehéz belátni, nagyon is szubjektív.

Fontos azonban tudnod: minden történés, vagy nem történés, esemény, eseménytelenség, unalom, nihilizmus, minden, de minden, ami történik, és ami körülötted van, a te döntéseid eredménye. Azaz: minden a te felelősséged. Ahogy erről már írtam az 5. részben.
A lelked felkínálja azokat a lehetőségeket számodra, melyek megtapasztalását betervezted, és te választasz. Választhatsz ilyet, olyat, amolyat, aztán megint, és megint, és megint…minden pillanatod a döntések meghozataláról, a választásról szól.
Erről ha tudsz, akkor tudatos tudsz lenni, és kevésbé sodródsz, és sokkal inkább követed a céljaidat.
Ha nem tudsz erről, akkor jobbára hánykolódásnak érezheted az életed. De ez is a te döntésed.

Ahány ember, annyiféle döntés, annyiféle döntés-sorozat.
Mindenkinek milliónyi döntés van a háta mögött.
Ezek eredményeképp írja éppen most is a történetét.
Neked? Neked mi a történeted?
És hogyan szeretnéd folytatni?

Mert ahány ember, annyi történet…

A folytatás csak tőled függ.



Kalocsa, 2015. 01. 04.

Saját akvarell

A sorozat előző részei itt olvashatók:

benned élek régtől

benned élek régtől
bár lehet nem tudod
tested én táplálom
rám mégse vigyázol

benned élek régtől
hajlékot adok
talpad alá rögöt
fejednek árnyékot

benned élek régtől
én vagyok hordozód
amikor elhagyod
lebontom a burkod

benned élek régtől
bár lehet nem tudod
rám ha nem vigyázol
rövidet te húzol



Kalocsa, 2015. 02. 03.

Versek a természetről: természet

Kép forrása nem ismert

Isten tudatában - 9.

Milyen lenne a világ nélküled?
Gondoltál már erre?
Lehet, hogy most épp búskomor vagy.
Vagy haragos.
Esetleg eleged van mindenből, mindenkiből, az egész világból…
És nem látod, nem érzed, nem tudod, mi a fenét keresel itt egyáltalán…
Igen, ilyen napok is vannak.
Amikor elemi erővel tör az emberre a nihilizmus, és mindent tagad, mindent utál, gyűlöl is talán, beleértve valószínűleg még saját magát is.
Amikor azt érzi, hiábavaló minden erőlködés, erőfeszítés, ráhagyás, kihagyás, elhagyás, minden, de minden teljesen fölösleges, mert ennek az egésznek az égvilágon semmi értelme nincs!

Szóval…vannak ilyen napok.

De eszedbe jut-e vajon ilyen napokon, hogy mi lenne, ha nem lennél ebben a világban benne?
Eszedbe jut-e, hogy vannak emberek, dolgok, események, amik nem történtek volna meg, vagy nem úgy, hanem esetleg rosszabbul, ha te nem lettél volna?

Gondold csak végig!
Lehet ez egy egészen apró dolog is, amit tettél, vagy segítettél, és lehet, hogy ezzel mások sorsát fordítottad jobbra, vagy tetted szebbé napjait, de akár csak perceit.

De nélküled nem így lenne.

Mondhatnám, mindig a jó helyen, a jó időben vagy.
És vagyunk.
Ha ezt elfogadod, talán ritkulnak a búskomor napok is.

Milyen lenne a világ nélküled?
Gondold át, csak szép sorjában!



Kalocsa, 2014. december 31.

Kép: Csákvári Zita - Varázsfa

A sorozat további részei itt olvashatók:

kezed fogom

kezed fogom
gyere velem
vezetlek, ha kéred

kezed fogom
gyere velem
biztos lesz a lépted

kezed fogom
gyere velem
rajtam a sor
segítselek téged

kezed fogom
gyere velem
kapaszkodj erősen

kezed fogom
megyek veled
kísérlek
ahogy Te eddig
Engem


Kalocsa, 2015. 02. 03.

Kép: forrás ismeretlen

fürdőt vesz a Nap

fürdőt vesz a Nap
míg nyugovóra tér
alámerül tenger
hűs vizében még
majd búcsút int
s átveszi helyét
csillagokkal tarkított
éjszakai mélykék


Kalocsa, 2015. 02. 03.





Heti gondolat - szabadság

Az emberek a szabadságot keresik.
Minden tettük erről szól
Valaki, vagy valami folyton korlátokat szab.
Előírnak viselkedési mintákat.
Jónak, rossznak, elfogadhatónak, vagy épp nem annak nyilvánítanak dolgokat, viselkedéseket, magatartásokat, mondván, ezek a társadalmi elvárások.
És ezek ráadásul koronként és társadalmanként változnak.
És aki nem tarja be ezeket, azt így, vagy úgy büntetik, kizárják, megbélyegzik, és lehetne még sorolni a „kívülállók” retorzióit.
Mindez azért, mert nem hiszünk magunkban.
És egymásban sem.
Bizalom? Az sincs.
Szeretet … meg pláne nincs.
Csak a félelem.
És az ebből eredő szabályok garmadája.
A sok-sok érthetetlen, betarthatatlan szabály pedig elvezet az anarchiához.
Pont oda, ami miatt az egész szabályozósdi ki lett találva.
Hogy rend legyen.
De a szabadságvágy felülír mindent.
És lehet, hogy nagyobb rend lenne így, mint a korlátozással.
Mert az igazi korlát nem az, ami kívülről kényszerít.
Hanem az, ami belülről fakad, és önként vállalt.
No, ehhez kellene a hit, a bizalom, és a szeretet.
Ez vezet a szabadsághoz.
Az emberek pedig a szabadságot keresik.


Kalocsa, 2015. 02. 05.

Póli Matilda rajza

Egy másik heti gondolat: ITT, ITT

érett búzakalász a szívem

érett búzakalász a szívem
benne terem a szerelem
kósza pipacsok közé
feküdj mellém le ide

homlokodról egy barna tincset
elfúj most  lágy nyári szél
fehér bőröd felfénylik izzón
valahol tücsök zenél

érett búzakalász a szívem
kivirágzott ott a szerelem
aratásra vágyva várva
érted remeg Kedvesem


Kalocsa, 2014. 11. 25.

Megjelent: Test és lélek - szerelemversek c. kötetemben (Hungarovox, 2016.)



2017. december 28., csütörtök

szürke út

szürke út
szürke ég
mennybe mentünk
tán már rég
vagy még
most is oda
tartunk épp
szürke út
szürke ég
szívem mégis
örömtől kövér
mert bennem
aranyló
a fény


valahol az úton…2015. 01. 29.




















(saját fotó)

színdallamok

szaxofon édes-bús
hangja szól
hunyt szemmel szívem
most ott táncol
mélyből a magasba
vágtatok
dallam ahogy
réz-sárgán varázsol
bíbor és ibolya
hangdzsungel
szememmel nem látom
csak fül észlel
szaxofon bús hangon
így zenél
ringatja szívemet
hozva
egy új reményt

Kalocsa, 2015. 01. 28.




leszáll az este

leszáll az este
kinn hideg tél
aluljáró oldalán
elborít a mély
fázik a takaró
reszket itt szív
járókelők szeme
látni se bír
jöttem le Földre
sorsom esztelen
néha rám nézel
de nem figyelsz
pedig ha tudnád
tükör vagyok én
ez az élet
most nem tiéd
leszáll az este
elringat az éj
rongyaim mélyén
álmodok reményt


Kalocsa, 2014. 12. 14.

Keletkezése: a fővárosban járva-kelve szinte lehetetlen kikerülni az aluljárókat. Sokat megfordulok a Blahánál, néha a Nyugatinál. Ezek olyanok, amilyenek. És ha az ember estefelé kerül arra, az a látvány fogadja, hogy emberek egyik, másik oldalon, rongyokba burkolva fekszenek.

Egy ilyen séta nyomán született ez a vers.

egy, két, há


egy, két, há
egy, két, há
szól a dal
halljad hát
egy, két, há
egy, két há
rop lábod
táncot már
egy, két, há
egy, két há
keringünk
körbe már
egy, két, há
egy, két, há
suhanó
tüllszoknyák
egy, két, há
egy, két, há
itt állnak
katonák
egy, két, há
egy, két, há
ki tudja
lesz-e tánc
egy, két, há
egy, két, há
és hozzá
izmos láb
egy, két, há
egy, két, há
robbannak
fel bombák
egy, két, há
egy, két, há
dúl a harc
négy égtájt
egy, két, há
egy, két, há
mikor lesz
béke már
egy, két, há
egy, két, há
ez a tánc
most megáll
egy, két, há
egy, két, há
nem kell több
folytatás




Kalocsa, 2014. 12. 20-21.

A vers keletkezése:

A Vígszínházban néztünk meg egy darabot, a Ha egyszer mindenki visszajön címűt. Az első világháború kapcsán született dalok köré volt felfűzve a világháború egyfajta története, a kezdeti eufóriától a teljes letargiáig. Ez a darab, illetve egyik jelenete, ihlette a verset.

Isten tudatában - 8.

A szeretet nem válogat.
A szeretetnek nincs fönn, nincs lenn, nincs jobb, nincs bal.
A szeretet áramlik, ha hagyod.
A szeretnek nincsenek szabályai.
Nincs rítusa, hagyománya, előírása.
Nem zár ki senkit és semmit, és nem erőlteti magát.
Mindegy számára, hogy hogyan adod, hogyan kapod, egy a lényeg: ne maradj iránta közömbös.
Gondold csak el, ha van valaki, akit szeretsz, akár a gyermeked, párod, szülőd, bárki… nem teljesen mindegy, hogyan öleled meg? Melyik kezeddel érinted meg először? Nem mindegy? Vagy melyik kezed van alul, fölül, nem mindegy?
Másként szereted, vagy mutatod ki a szereteted, ha a bal fölül, a jobb kéz meg alul? Vagy netán fordítva?
Vagy amikor társaiddal körbe állsz, kézen fogjátok egymást, hogy az Egységet átéljétek, mit számít ennek az energiának, hogy melyik kezed van fölül, s melyik alul?
Ez nem egy elektronikus hálózat. Nem fizikai mágnesesség. Ahol fontos, hogy az ellentétes pólusok érintkezzenek.
Ez egy másmilyen energia.
Ennek nincsenek pólusai.
Nincsenek bekötési rajzai.
Még talán használati útmutatója sincs.
Ja? Hogy úgy hallottad, hogy ezt csak így, és csakis így lehet, mert különben nem működik?
Honnan tudod, hogy akitől hallottad, és akitől ő hallotta, és akitől ő hallotta…az jól hallotta-e? Jól értette-e? Jól látta-e? Maga tapasztalta, és ezért mondja? Kipróbálta, és csak így volt jó?
Honnan tudod?
Te próbáltad már másként?
Esetleg legközelebb, ha megölelsz valakit, próbáld ugyan ki, hogy öleled jobbról…hm… mi történik? Aztán öleled balról… hm…mi történik?
Elárulom: UGYANAZ!
A szeretet ugyanúgy áramlik.
De: NE HIGGY NEKEM! És Másnak sem…
TAPASZTALD MEG MAGAD!
Ám el ne felejtsd: a szeretetnek, úgy is, mint energiának, nincsenek szabályai. Nincsenek követendő előírásai.
Csak érezd, ott, a szívedben, és hagyd, hogy áradjon benned, körülötted, kifelé belőled, mindenre és mindenkire!
A hogyan nem lényeges.
Elég, ha érzed, hogy mint egy csodás fény, árad a pórusaidból kifelé.
Csak hagyd, és megtörténik.
Valami ilyesmi a feltétel nélküli szeretet.
Valahogy így szeret minket az Isten.


Kalocsa, 2014. december 31.