feloldódni az est
kékjében
feloldódni nyugvó
Nap sugarában
eggyé lenni lilájával
hagyni hogy átöleljen
sárgája
feloldódni levegőben
lélegzetről lélegzetre
elmerülni víz mélyén
ringatózni csendesen
átölelne a minden
betölteném a semmit
magamban lenni
mindig
mindig
feloldódni
vágyom a létben
Most
Kalocsa, 2018. augusztus 16.
Hasonló versek: lélekdalok
emlékszem az ég ízére
látom még előttem
a felhőket
simogató víztükörben
ringatózom
szüntelen
ég alattam
ég fölöttem
csak létezem
a mindenségben
Kalocsa, 2018. július 23.
Hasonló versek: lélekdalok
a csend napjai vannak
fülembe csak a szél susog
és fák suttogják
tündérek énekét
sejtelmes éjeken át
halkan zsong a Föld
hangtalan szólít a
mindenség
szól hozzád a lelked
figyeld hát
Kalocsa, 2018. július 15.
Hasonló versek: lélekdalok
miféle anyag vagyok én
hogy nem érdekel
gazdagság
fény
földi hívságok
miért mások ölre mennek
miféle anyag vagyok én
nincs bennem tisztelet
rajongás másokért
nem érdekel ősök sora
csontjaik nélkülem
porladnak rideg
föld alatt
miféle anyag vagyok én
hazám csak a végtelen
tiszta ég
nem érdekel kivont karddal
harc tápláló honért
miféle anyag vagyok én
csak magamban hiszek
ölelésem énértem rajong
s míg mások küzdenek
élnek-halnak hatalomért
más hasztalan célokért
csak vagyok
és csak hagyom
hogy önmagam legyek
önnön utamon
örömben
gazdagon
csak áramlok
mint tiszta fény
ilyen anyag vagyok én
Kalocsa, 2018. április 22.
Hasonló versek: lélekdalok
elfeledett angyal
áll előttem
elfeledett élet
százával mögötte
szárnya elveszett
az úton valahol
istenszikrája
épp' hogy pislákol
nem tudja miért
hogyan tér vissza
mindig a létbe
még
arra sincs gondja
élete csalóka
árnykép
egyszer eljut oda
ahová elindult
bár lehet földi
pokolból neki
még sokszor kijut
angyal vagy
ki csupán felejtette
önmaga lényegét
mindkét szárnyad
a helyén van
repülsz te
majd még
Kalocsa, 2018. május 20.
Hasonló versek: lélekdalok
csók
kebel
csók
bimbó
csók
vulva
csók
kebel
ajak
orca
fül
homlok
kebel és
bimbó
comb
térd
vulva
sorra
oda és
vissza
halk sóhaj
sok
kebel
vulva
csókvihar
együtt
egyben
összesen
zihál
elmerülés
anyagtalanság
tértelenség
lövellés
extázis
levegőt
levegőt
még
vég
kebel
csók
ajak
ölelés
kéz
kebel
kifli
Kalocsa, 2018. április 12.
Hasonló versek: szenvedély
nyakad kecses hajlata
bűvöl el épp
ujjhegyem simítja most
végig
vállad íve elvarázsol
kulcscsontod és mellkasod
rajzolom még én
vibrál bőröm
és elektromosság fut végig
rajtad
ölelésedben
vesztem el épp
önmagam
füled lágy hajlatát
járja sóvár szemem
ott lejti táncát
veled most
képzeletem
csak suhanunk
a végtelen űr sötét
padlóján
kezed vállamon
enyém derekad öleli
át
muzsika szól
ezerhangú
angyalok és csillagok
szimfóniája
rezeg
benned és bennem
és mindenhol
orrod íve égbe vágyó
hegyek lankás
oldala
hol szikrázó havon
siklik a képzelet
érintése hűs
és egyben meleg
mikor milyet enged
érezni szívem
csóktalan ajkad
most pihen
de készen áll
hogy bármikor enyém
legyen
és marjon
belém ha elkap
engem és téged
vörösbe fúló
örvénylő szenvedély
szegycsontod finom
íve feszül már
ujjbegyem alatt
itt nincs árnyék
itt csak szíved fénye
van
és két dombod
büszke sejtjei
életet adnak
ha kell
vagy simulnak
rá tenyereim
szemedben veszek el
tükre tán néma tó
hiába sikoltok
nincs senki
ki mentsen
itt fuldoklót
rabul ejtettél
íriszed lett
börtönöm
sose engedj szabadon
Kalocsa, 2018. március 25.
Hasonló versek: szenvedély, szerelemversek
tedd a karod a
vállamra
és átölellek én
álljunk így körbe
mi mind
éteri lesz a tánc
csak hagyd
hogy a zene
járjon most át
hagyd hogy lábad
csak ropja
szíved ritmusát
gyorsul a muzsika
remeg a lég
eggyé válunk
most pörög az ég
szállunk már
fel egyre tovább
csillagport szór
az űr miránk
extázisban alélva
hullunk alá
földön az ember
kívánhat hát
Theos, most
Hasonló versek: lélekdalok
nem számít
olvassa-e bárki
nem számít
lapon él-e tovább
nem számít
őrzi-e bárki
már megszületett
és létezik már
örökké
a csillagok
összerendeződtek
szavaim galaxisa
már mindig él
Theos, most
Hasonló versek: lélekdalok
hűvös cserép ajkamon
számban száraz lélegzet
csak képzelt kínok
kaparnak üres elmémben
hűvös az éj
és rideg
fakó csillag fénye
inog olvadó
mocskos lucskon
didereg a lét
már szavak
sincsenek
csak
én vagyok
Kalocsa, 2018. március 20.
Hasonló versek: lélekdalok
van egy álomvilág
ami csak a tied
te írod ott
a történetet
van egy kérdésed is
csak te vagy az
ki kérdezheti
van egy válaszod is
csak te ismered
ha felteszed majd
te megfeleled
van egy álomvilág
benne élsz talán
és mindenki más
ott csak általad lát
van egy saját világ
oda csak te engedhetsz át
hát itt vagyok most
veled kapuján
add a kulcsod
és veled álmodom
tovább
Kalocsa, 2018. január 31.
Hasonló versek: lélekdalok
hozzánk bújik a paplan
s velünk takarózik.
csillagfényes éj
őrzi álmaink
Kalocsa, 2016. április 5.
Hasonló versek: lélekdalok
alszom én
és rólad álmodom
kék hegyek
csúcsán túl
nekem ragyogsz
lágy szél susog
levelek között
míg földön fekszünk mi
karom átölel
és benne csendben ringsz
aludj csak
és álmodj velem
világok csodáit
aludj csak
és tudom
együtt vagyunk mi
örökre
alszom én
és rólad álmodom
átlibbenünk együtt
az édes hajnalon
Kalocsa, 2018. január 11.
Hasonló versek: lélekdalok
repülni volna jó
az ég peremén
magasból lesni meg
a föld rejtekét
lábat lógatni volna jó
felhő szélén ülve
nappal szemezni reggel
álmodni holddal
minden este
úszni volna jó
végtelen vizekben
majd hagyni csak
az áramlat hadd vigyen
szabadnak lenni volna már jó
nem lenne több béklyó
szárnyaimon
repülhetnék ég peremén
meglesni földnek rejtekét
Kalocsa, 2018. január 31.
Hasonló versek: lélekdalok
csónakomban fekszem
lágyan ringat a víz
felettem a kék égbolt
most rám kacsint
csónakomban fekszem
halkan csobban a víz
mélykék éjszaka felettem
álmot hoz most
révedő szememre
csónakomban fekszem
alattam már néma a mély
míg belül álmodom
átölel a végtelen
Kalocsa, 2017. december 2.
Hasonló versek: lélekdalok
itt vagyok
ha sóhaj száll
ajkadon
szél szárnyán
érkezem
hozzád
itt vagyok
mindig veled
gondolj rám
és együtt megyünk
járj bárhol
a világon
itt vagyok
sose mentem el
szemed ha kinyitod
megtalálsz
szívedben
Kalocsa, 2017. december 2.
Hasonló versek: lélekdalok
fekete fátyolfelhő
libben az égen
madarak hada repül
kék égbolt peremén
az idő eltörpül
meghajlik fák ága
szél könnyű sóhaján
szürke szőnyeg tekereg
alant kilométerszám
zúgó-búgó széllel
száguld fehér paripám
kanyargok a verőfényben
úttalan utakon
nem visznek sehova
mégis célba jutok
sóhaj száll az égre
repülnék magam is
fekete madárként libbennék
erre meg arra is
és a kék égbolt
alatt kacagnának
hangosan szárnyaim
Kalocsa, 2018. 10. 24.
Hasonló versek: lélekdalok
húrokat pengetsz rajtam
mikor hozzám ér szemed
majd megrezdülök én
mint óceáni mély
húrok játszanak bennem
örömszimfóniát
ha lelked megérint
és bennem jár
pengesd húrjaim
játszd a harmóniát
rajtam és bennem
míg világ a világ
rezgesd a ritmust
ne hagyd abba sosem
járjuk a táncot
örökké már
Kalocsa, 2018. 10. 24.
További hasonló versek: lélekdalok
lustán
hömpölyög
a
víz
ódon
fák lombja
alatt
levelükön
szél
zenél
játszik
rajtuk a
Nap
míg
zöldellő partján
járok
én
némán
eltűnik
az Idő
vízben
bólogató
hínárból
halraj
tűnik elő
odakinn
a
világban
a
zaj egyre nő
de
idebenn
és
a vízben
ez
felejthető
rezdül
a felszín
szellő
éri tán
fodor
lesz rajta
mint
egy
szoknyán
libbenő
tánc
koppanó
papucs
ritmusa
hallik
hegedű
dalol
tágra
nyílt
szemekkel
a túloldalon
Margit
malom
figyel
ritmust
üt a padon
visszatérek
lassan
az
Idő beszippant
vén
Vajas
csak
lustán hömpölyög
ódon
fák alatt
Kalocsa,
2017. október 14.
Versek a természetről: természet
jól
áll neked
az
ősz
tarka
levelek
hada
festi
meg hajad
néha
barna
mint
a föld
máskor
borostyán
ahogy
korsódban
a
sör
és
ott a vörös
a
démon
éji
órán
elvarázsol
míg
járom
macskaköves
utad
házak
sokasága
integet
felém
rejtett
utcákban
megbújik
az éji
fény
jól
áll neked az ősz
Moldva
amint kanyarog
méltósággal
kecses
oldaladon
ó,
Prága, te csodás!
húzd
magadra
holnap
is
színes
őszi ruhád
Kalocsa,
2017. október 22.
Versek a természetről: természet
selyemmel
simogat
hűs
opálzöld végtelen
körbeölel
hátára
vesz
-
így
leszel önfeledt
távolban
pára
mögé
bújik a tér
sejtelemmé
válik
minden
mit hittél
forró
fény
tündököl
szikrázik
a Minden
jó
hogy eljöttél
élvezni
a létet
halkan
locsog
köveken
a víz
árnyéka
fának
lassan
elcsendesít
simogató
selyem
körbeölel
lágyan
opálzöld
végtelennek
gomolyog
az álma
Kalocsa,
2017. július 16.
Versek a természetről: természet
