nyakad kecses hajlata
bűvöl el épp
ujjhegyem simítja most
végig
vállad íve elvarázsol
kulcscsontod és mellkasod
rajzolom még én
vibrál bőröm
és elektromosság fut végig
rajtad
ölelésedben
vesztem el épp
önmagam
füled lágy hajlatát
járja sóvár szemem
ott lejti táncát
veled most
képzeletem
csak suhanunk
a végtelen űr sötét
padlóján
kezed vállamon
enyém derekad öleli
át
muzsika szól
ezerhangú
angyalok és csillagok
szimfóniája
rezeg
benned és bennem
és mindenhol
orrod íve égbe vágyó
hegyek lankás
oldala
hol szikrázó havon
siklik a képzelet
érintése hűs
és egyben meleg
mikor milyet enged
érezni szívem
csóktalan ajkad
most pihen
de készen áll
hogy bármikor enyém
legyen
és marjon
belém ha elkap
engem és téged
vörösbe fúló
örvénylő szenvedély
szegycsontod finom
íve feszül már
ujjbegyem alatt
itt nincs árnyék
itt csak szíved fénye
van
és két dombod
büszke sejtjei
életet adnak
ha kell
vagy simulnak
rá tenyereim
szemedben veszek el
tükre tán néma tó
hiába sikoltok
nincs senki
ki mentsen
itt fuldoklót
rabul ejtettél
íriszed lett
börtönöm
sose engedj szabadon
Kalocsa, 2018. március 25.
Hasonló versek: szenvedély, szerelemversek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése