lustán
hömpölyög
a
víz
ódon
fák lombja
alatt
levelükön
szél
zenél
játszik
rajtuk a
Nap
míg
zöldellő partján
járok
én
némán
eltűnik
az Idő
vízben
bólogató
hínárból
halraj
tűnik elő
odakinn
a
világban
a
zaj egyre nő
de
idebenn
és
a vízben
ez
felejthető
rezdül
a felszín
szellő
éri tán
fodor
lesz rajta
mint
egy
szoknyán
libbenő
tánc
koppanó
papucs
ritmusa
hallik
hegedű
dalol
tágra
nyílt
szemekkel
a túloldalon
Margit
malom
figyel
ritmust
üt a padon
visszatérek
lassan
az
Idő beszippant
vén
Vajas
csak
lustán hömpölyög
ódon
fák alatt
Kalocsa,
2017. október 14.
Versek a természetről: természet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése