selyemmel
simogat
hűs
opálzöld végtelen
körbeölel
hátára
vesz
-
így
leszel önfeledt
távolban
pára
mögé
bújik a tér
sejtelemmé
válik
minden
mit hittél
forró
fény
tündököl
szikrázik
a Minden
jó
hogy eljöttél
élvezni
a létet
halkan
locsog
köveken
a víz
árnyéka
fának
lassan
elcsendesít
simogató
selyem
körbeölel
lágyan
opálzöld
végtelennek
gomolyog
az álma
Kalocsa,
2017. július 16.
Versek a természetről: természet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése