derengő fénnyel pihen
meg retinámon
a reggeli Nap
hozzád bújok
követem tested vonalát
egy ívben hajlunk
összesimulva
kezem átfon
és érzem légzésed
lágy ritmusát
ahogy a kilégzés helyét
egy belégzés veszi át
egyre
csak folyton
a létezés jár így át
halkan zizzen a párna
tönkölye
mocorogsz már
a reggeli Nap
derengő fénye
most vörösbe vált
odakint a körtefán
rikkant egy madár
újul a nap
vele te
és én
ébred tán a világ
(Theos, Most)
 |
| Kép: https://mikeinel.deviantart.com |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése