kavics
serceg
cipőm
talpa alatt
hosszúra
nyúlt
árnyak
vetődnek rám
a
város zaja hullámzik
hol
elhal
hol
erősödve
visszaránt
madarak
pittyegnek
gondtalan
fák
ritkuló lombja közt
fény
játszik
az
úton
októberi
nap köszön
rovom
a lépteket
hova
visznek
nem
tudom
nem
is számít igazán
míg
hullt levelek
tömegén
puhán
lépdelek
a
tér és az idő
eltűnik
hirtelen
csak
vagyok
csak
létezem
nem
is kell
ennél
több
most
nekem
Kalocsa,
2017.október 17.
 |
| Saját fotó - Kalocsa, Érsekkert |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése