bekuckóznék
veled
most
félhomályos
szoba
ölelő
karjába
miközben
szikrák
járnak
táncot
öles
farönkökkel
vöröslő
láng világa
borít
be minket
puha
takaró alatt
gömbölyödünk
össze
összekuckózni
most
veled
oly
nagyon vágyom
elfeledném
talán
a
hólepte világot
lélegzetünk
válna
eggyé
lehet
tér
és idő
mozdulatlan
lenne
gyere!
kuckózzunk
össze
most
mi
ketten
tűz
repítsen
el
a
végtelenbe
Kalocsa,
2018. március 1.
 |
| Kép: internet, jogtulajdonos ismeretlen |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése