oly
földön élek én,
hol
patak zúgása zenél,
hol
sziklák magasáról
hull
alá áldott fény;
talpunk
alatt meztelen
tűlevélszőnyeg
szalad;
puhán
süpped
léptünk,
hangtalan,
s
két Holdunk mesél
színes
álmokat,
miközben
éjkék-szagú
lágy
moha
takarja
lakunkat;
oly
földön élek én
hol
zenél a nap,
hol
táncra hív és perdül
minden
pillanat,
Egységben
a Minden,
jut
bőven, mi kell,
maga
útját járja
mégis
minden
boldog
Isten
Hargita,
2013. 08. 24.
Kalocsa,
2013. 09. 16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése