maradok

...dátum nélkül...

Úgy egy éve történt. A SES tanfolyam utolsó napján.

Hazafelé tartottam az autópályán.  Már amúgy is felfokozott hangulatban voltam.

Valahol, egy völgyben haladtam a 4 sávos úton.

Markoltam a kormányt imádott autómban.

Mint villámcsapás, jött a kérdés: maradsz? Vagy itt és most befejezed?

Beütött a realizációm.

És választás előtt álltam.

Még korábban, a gróf tette fel ugyanezt a kérdést.

Akkor erősen elköteleztem magam a maradás mellett, amit aztán többször megerősítettem.

Most ismét előkerült a kérdés.

De most a lelkemtől, az Én Vagyoktól.

Maradsz, vagy befejeztük itt?

Markoltam a kormányt.

Bőgtem.

Menni? Á, álom! Csoda!

Maradni? Kíváncsiság. Elkötelezettség. Amit bármikor felülírhatok.

Csak markoltam a kormányt a kanyarban, 130-cal.

Hát legyen.

Maradok.

Biztos?

Maradok.

Tényleg ezt akarod?

Igen, maradok.

Megmutatom, hogy így is lehet.

Akkor? Ez a döntés?

Ez. Maradok.

Én Itt Vagyok.

A többi nem fontos.

Hát maradtam. 

Realizált létezőként a földi, fizikai síkon.

Nem bántam meg.

Nem csinálok semmit, mégis ezzel szolgálok a legtöbbet.

Élvezem.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója