nem tudom

2017. január 14. 20:54

Olyan semmitlen minden.

Olyan értelmetlen.

Megint.

Vagy csak ebben a sötét és hideg télben tűnik így.

A gyomrom görcsben. Lélegzem. Mégis ott marad.

Élvezném? Ezt a drámát? Nem mondanám. 

Lehetnék vidámabb.

Élénkebb.

Lehetnék, mégis ott az unalom mindenben. A hiábavalóság érzete.

Nyilván ez is része a fejlődésnek. Az alakulásnak. De nagyon unalmas néha. És nehéz.

Nehéznek élem meg.

Lélegzem. Belélegzem magamba.

Bízom magamban.

Biztosan van értelme.

Miközben anyám azon drámázik, hogy milyen volt a temetés. Hogy nem kint, hanem bent volt, és lemaradtak róla emberek.

Na ja.

Ez van.

Következő naplóbejegyzés: 2017. január 17. (javulóban)

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója