sivatag
homokja
kavarog
miközben
lágyan
hozzád
bújok én
hűs
éjszaka
tűnik
fel kéken
míg
forró testünk
csak
zenél
távol
pislogó
csillagok
néznek
ránk
irigyen
lesik
ahogy
két test
most
együtt hál
ritmust
jár
a
lélek
bennünk
itt
lángba
borul
a
távol
és
ránk kacsint
levelek
rezzennek
zöld
véneken
kút
mellett
mind
csak
szomjasan
szédeleg
bőröd
márványa
izzadva
ér hozzám
nagyobb
csoda
ma
már
nem
is várhat énrám
édes
dombok
után
völgyeket
jár
a kéj
zizegő
árokban
hívogató
mély
onnan
fel
a
végtelen térbe
miközben
egy
lélegzet
kiszakad
tőled
és tőlem
eggyé
válva
fekszünk
a
kék éjben
míg
sivatag homokja
csak
táncol
a
szélben
Kalocsa,
2017. július 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése