Tényleg nem számít.
Semmi sem.
Ami van, az van, oszt kész.
Ma láttam, lesz Dreamwalker iskola. 500 dollár. Szívem szerint mennék.
Már régebben is gondoltam arra, hogy "hivatásszerűen" foglalkozzam az
átkíséréssel.
Most is, hogy ezt írom, érzem, hogy elont a vágy, a szenvedély, hogy ezt
csináljam. Hogy segítsek az átmenetnél. Hogy elkísérjem az emberi angyalt a
Virágok Hídjáig.
Apámnál próbálkoztam ezzel. Biztattam, menjen, várnak rá odaát és segítenek.
Úgy érzem, használt.
Szóval érdekel a dolog. Nem tudom, lenne-e bárki aki igénybe venné ezt, de
igazából nem számít. Az 500 dollár, nem kevés. De igazából ez sem
számít. Nem kellene, hogy számítson. Mégis ott van bennem, hogy úristen! Ennyi
pénzt erre... Pedig nem számít, győzködöm magam.
Sík ideg vagyok. Nem tudom, miért. A gyomrom egy remegés. Egy dolog, hogy
apámat ma temettük, de ezzel nincs gond. Nem érzem, hogy lenne. De mégis...a
gyomromban ott a görcsöcske, és nagyon türelmetlen vagyok a világ dolgaira. Átvettem
volna mások rezgését? És csupán azt érzem, ez meg nem is az enyém? Lélegzem.
Befogadom, átengedem, megengedem. Menjen, ha akar. Nem küzdök ellene, ha itt
van, akkor sem. Mégis nagyon kellemetlen érzés. Kevéssé élvezhető, ha mindjárt
a realizáció része is. Mint a légy a fejemen*. Nincs is most légy a fejemen.
Lélegzem.
És nem számít.
Csak havazik. És hózik. A fülembe takony csepeg. Majd elmúlik.
És hiába is menekülnék, nem úszom meg. A realizációt. Ha nem most, úgyis vissza
kell jöjjek, hogy megtegyem. Akkor inkább most legyen meg már.
Nem akarok még ezzel hosszú földi léteket tölteni.
Legyen meg most!
*utalás egy aktuális shoudra
Következő naplóbejegyzés: 2017. január 14. (nem tudom)
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése