Attól, hogy nem merülök bele mások játszmáiba és
drámáiba; attól, hogy nem akarom őket mindezekből kirángatni, legfeljebb
mondom, hogy ne drámázz: attól, hogy akár a testi, akár a lelki fájdalmaikban
nem veszek részt, még a gyászban sem; attól, hogy a manipuláltságaikat látom,
de nem törődök velük, attól én szenvtelen és lélektelen volnék?
Nem.
Nem vagyok az.
Csak hagyom, hogy éljék úgy a mindennapjaikat, ahogy akarják.
Ettől vagyok együttérző.
És támogató.
Mert ott egy potenciál, általam, hogy lehet másképp is. És majd rájönnek erre
egyszer. Addig meg játsszák csak a saját játékaikat.
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése