élek

rámzúdul szürke kőtömeg
teljesen maga alá temet
megfordul egész világ velem
eltűnik múlt, jövő, jelen
kőszörnyek roskatag létrája
nyújtózik feneketlen mélybe
lelkem aprókat lépve
fogódzót keres lefele
ó, de ne sírjatok értem
meg nem haltam, élek
itt kiáltok folyton felétek
de nem láttok, nem hisztek
itt vagyok! élek! jertek
felém, és elporladnak
mind, az óriás kőszörnyek

Bp., 2013. 12. 14.