lelkem mélyén
lelkem mélyén titkok lapulnak
ott írják életem dalát
ó, jaj, ne bántsatok!
zeng a hangorkán
gonosz? semmirekellő vagyok?
vagy valami más?
ezt játsszák nap, mint nap
a létzongorán
már kotta nélkül megy
oda se figyelek
mégis tudom
melyik hang jön
ki disszonáns és
hol hallgat mélyen
hosszan szüntelen szünet;
és visszajövök
újra meg újra
és szól megint a
réges-régi nóta
mert nem figyelek,
így nem tudom,
nem más mindez,
mint lelkem mélyén
sok-sok nagy titok
hát felnyitom most szemem
és egyenként előveszem mind
megvizsgálom, ránézek
s kiderül:
mindez csupán reszkető
szürke árnyak sora
mi eltűnik, ha
rávetül szívem fénysugara
én vagyok a kotta és
én vagyok ki zenél
kezembe veszem a pálcát,
s kezdek egy új,
egy szebb
szimfóniát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése