hótakaróban az ágak
fehérben ragyog a lét
kristály úszik
a légben
míg csöndben
szunnyad a mély
földre lógnak az árnyak
húzza a nagy takaró
mintha lenne egy sátor
csak nincs épp benne lakó
szikrát hány most
a naptól
minden mit belep a hó
amerre szemed csak ellát
káprázat az
de nem való
Kalocsa, 2016. 01. 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése