csönddel ébreszt a reggel
harmat hűti a tájat
derengő sugarakkal
átölel vörös pirkadat
míg álomból ébredek
újabb álomba épp
madársereg kezdi meg
hajnali énekét
szól a trilla és a fütty
köszöntve Nap Urat
megmozdul bennem is
valami újabb harsona
szívemből kiárad
mint bősz vad
folyam
elsöpör mindent
mi útjába akad
reszkető lélekkel
most ide kiállok
és keblemre
ölelem az egész
nagyvilágot
Kalocsa, 2016. április 24.
Versek a természetről: természet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése