csak ülök itt kinn
a lépcsőn
magamban elmerülve
mint bronzba
öntött figura
a téren
már-már
mozdulatlan
csak ülök és
csak vagyok
élvezem a létezést
magát
ahogy a tüdőmbe
szívott oxigén
testem járja át
csak ülök itt és
lélegzem
miközben szellő
száll fák alatt
s táncot jár
megannyi ezerszínű
fátyolos virág
csak ülök itt
és ez oly
nagyon jó
nem is kell
más most
minden atom bennem
úgyis mozog
minden pillanatban
megújulok
csak ülök
itt kinn a lépcsőn
s mellettem
ülnek
és velem lélegeznek
az angyalok
Kalocsa, 2016. augusztus
7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése