Thor kalapácsa
lesújt a burokra
mi eddig börtönünk volt.
Ám a szabadság
és a boldogság
csak illúzió.
Ó, hatalmas fa-anyánk!
Burkunk ringattad bölcső
gyanánt
egész nyáron át,
segítségül hívtad hozzá
szellő-apánk.
Ládd-e! mi lett velünk!
Bőrünkből kiforgatva ébredünk
csipkézett hengerek között,
hol
testünk összeőrölik, s porrá
leend!
Megfőznek, megsütnek,
megesznek.
Micsoda szenvedés a
csonthéjas léleknek!
Aztán maradékunk kiürül
bűzös csatornákon át a
földekre.
Ott leszünk por és hamu.
Táptalaj annak, ki utánunk
jön el.
Ó, hatalmas fa-anyánk!
Miért nincs út, más,
hogy ismét öledbe jussunk?!
Thor kalapácsa
lesújt a burokra
mi eddig börtönünk volt.
Ám a szabadság
és a boldogság
csak illúzió.
Kalocsa, 2008. október 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése