ártatlan bőrébe avas
körme az időnek
vér serken ki nyomán
s porlad el némán
a végtelen semmiben
hold-ezüstté válik
lassan rajtam a szaru
ahogy vasmarka
naponta szorongatja
higgadt-kevélyen
de ez csak test
megrenyhül majd
visszahull egyszer
Föld Anya ölébe
de Én…
Én megmaradok
megmaradok
örökre
Kalocsa, 2014. július 25.
 |
| Kép: http://www.deviantart.com/art/Gaia-70902672 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése