szeretem
ezt a kabátot
évek
óta hordom
hideg
ha ölel
melegen
tart
áldás
ha hull
száraz
maradok
de
ha száz ágra
süt
a Nap őszi
tereken
kitárul
és engedi
a
meleget
hozzám
foszlik
már itt-ott
és
szakad
megválni
tőle
mégsincs
szívem
mert
hozzámnőtt
egészen
zsebei
rejtekén
elfér
minden
mi
férfiember
magával
kell
vigyen
ez
már majdnem
szerelem
míg
forró kávém
melengeti
tenyerem
szemben
a széken
csak
néz ő
szeliden
szürke
kabát
hű
társam
jer
velem még
tovább
míg
vakít a hó a hegyeken
Budapest,
2018.január 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése