Állapot

Néha csak úgy, kívülről látom magam és a mindennapjaimat.
Ahogy reggel felkelek nehezen az álmok birodalmában tett látogatásom után.
Belenézek a tükörbe, és nem is látom, ki néz vissza rám.
Szükséges és elkerülhetetlen körök letudva, a biológiának megvannak a maga szükségletei, ugye.
Reggeli. Zsömle, kenyér, felvágott, kávé.
Munka. Mindig ugyanaz. Ugyanott.
Az emberek cserélődnek. Mint kirakatban a ruhák. A lényeg azonban változatlan.
Más elfoglaltság. Hogy teljes legyen a nap. Legyen mit csinálni. Legyen értelme.
Legalább mondvacsinált.
Legalább mondva csinálom.
Eltelik a nap.
Vacsora.
Bor. Vagy tea.
Film, esetleg.
Fekvés.
Álmok Birodalma.
Reggel.
Üres sorok a papíron.
Folyton folyvást.