álmomban vének táncát jártam
s hullámzott erdő és a völgy
farkashad üvöltött nyomomban
temettem óriás, mély gödört
álmomban szaggatam magam
meztelen feküdtem idegen ágyban
takaróm volt igaz rejtekem
elagott életem volt sivár és árva
száz lepke módra szállt el
ég felé a sok színes kép
mikor hasadt szét az éjjel
Hajnal Úrfi vörös fénykezén
hol vannak már az álmok
hol a nyirkos éjszaka
mégis üldöznek sötét árnyak
miközben tűz reám az ébredő Nap
Kalocsa, 2013. 10. 08.
