10. számú feljegyzés
Tranyál. Milyen jó szó!
De hogy lesz ebből folyó?
Leginkább úgy talán
Hogy aki eltranyál
Sérülése okán
Sebéből vér csordogál.
S ami csordogál
Az lehet bár apró ér
De mégis folyik ám!
9. számú feljegyzés
Ez egy új kihívás. Folyó szó használatával írni. Akármit is.
Folyó. Folyó. Folyó ügyek.
Mindjárt bepisilek, jut eszembe. Milyen ... lányos? nőies? szó ez már! Apám
mindig azt mondta, pisálni. „Széllel szembe’ nem lehet pisálni.” – mondogatta.
Így. Á-val. Nagyapám még ezen is túlment, ő hugyozni szokott. Azt mondják erre
ma, csúnya szó. Nincs kicifrázva, az biztos, de azt jelenti, amit a használat a
századok során hozzáfűzött, azt, amilyen cselekvéssel összeFOLYT.
Szóval, megvagyok, már túl vagyok rajta, talán nem látszik a rajtam lévő
textilen a ténykedés nyoma. Nyomokban sem. Cseppekben sem. (Mondjuk, direkt nem
húztam világos színű nadrágot. Azon biztosan látszik. Bármit is tesz az ember.
Bármennyire is lerázod, az hétszentség, hogy mire elrakod a helyére, pár csöpp
még kicsurran. Akkor is, ha ez még nem az inkontinencia. És nyomot hagy. Csak
hogy jól érezd magad. )
De néha mellé is folyik, akár a szó, akár a gondolat. És ez utóbbi kettő
maradandóbb nyomot hagy, mint amikor félrespriccel a fáradtolaj, miközben folyó
módra tör elő.
Egyesek szerint ami befolyik, az rögtön kifolyik. Na jó, ez azért túlzás.
Szerintem ez egyéni adottság kérdése, avagy folyománya. Nálam kb. egy óra.
Persze, van az a cucc, ami vagy felül, vagy alul, ott is ... itt, vagy ott,
(hogy mennyi lyuk van rajtunk!) rögtön ki tud folyni. De az más. Azt most
hagyjuk.
Annyi minden tud folyni! Itt van pl. az orrom. Meg persze, a tied is. Biztos
folyt már, volt, hogy folyó módjára. Mindenféle állagban és színben. Ahogy a
költő (ÉN!) mondja:
orrom folyó
üregekből ürülnek
levek kifele
vál a lé el
Na, ugye! Ilyen is lehet ez.
Van, aki a mának él, elfolyik körülötte az idő. Vagy átfolyik rajta.
Szétfolyik. Az idő. Mint Dalinál, derékbatörnek pillanatai, és lassan, percről
percre, óráról órára, napról napra, és így tovább a halálig, folyó időben épp,
hogy létezik, és nem biztos, hogy tudja, mi is történik körülötte.
Van , akinél ez egész gyors folyás. Drámai. Csillogó. Fényes. Zajos és
botrányos. De az övé is elfolyik, és vajon az utolsó filmkockáin milyen film
vár rá? Vajon, mi a saját konklúziója? Megérte? Élte? Vagy csak égette? Több
végén is? És maradt egy hamvadó cigerettavég?
Költőnk (AZ ÉN!) szavaival élve:
Hamvadó cigaretták végén
Füstkígyó folyik az ég felé
Búgó női hang
Folyója zúg halllóidegek
Mélyén
És csak folyik, folyik, folyik mindennapjaink medrében a létezésünk, a
végtelenbe és tovább!
Költőnk szerint (MÉG MINIDG ÉN!):
Folyó vagyok
Áramlik rajtam át
Az élet
Tér és idő bennem
Éled
Egy valósággá össze
Mit mondhatnék még folyó ügyeinkről, itt és most, nagyjából 3 percnyi folyó
időben?
Legyél önmagad medre, önmagad folyója, legyél az álmodó, legyél, az álmait élő,
örök létező!
8-1. számú feljegyzések befolytak az egészbe és törlésre kerültek.
Feljegyezte: Póli Róbert most már elfolyó feljegyző
Készült egy felolvasóestre, ahol a „folyó” szó volt a
főszereplő, Kalocsán, 2024.08.20. napján
Hasónló olvasnivaló: Prózák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése