Nem illik

 

Nem illik a kulcs a zárba,
nem nyílik ki így sosem.
Nem passzol és nem fordul el,
bármit is teszel.

Nem illik a ruha rajtad
e kaotikus világhoz;
meztelennek lenni kéne,
kiderülne, mi hamis volt.

Nem illik a szó a szádon
ahhoz, ami itt folyik.
Teljék hát meg a pohár:
vigaszt ad most a bor is.

Nem illik itt többet szólni,
másnak is van szava sok.
Átadnám a helyem lassan,
ha volnék oly okos.

Hogy mi illik és mi nem,
és hova tegyem, hova ne,
az illik csak és az nem,
ami nekem megfelel.

Lélegezni illik talán,
de ha mégsem lehet,
marad akkor a létezés
mindenek felett.

Nem illik pukizni,
mondják sokat nekünk.
De a gáz ha ki nem jön,
a végén széjjelfeszülünk

Nem illik, még azt mondják,
a tánc a magyarnak.
Csak nem mindegy ám,
ki fütyül, és mit, hozzája.

Illik vagy nem illik
bánja kánya azt,
szabad vagyok és legyek,
minden más fontostalan.

Nem illek én, nem illek én,
sehová se bele.
Legjobban magammal vagyok.
Hát magamba illek csak bele

 

Kalocsa, 2024.06.05.

Hasonló: lélekdalok

Megjegyzés: az első kalocsai NemArt Fesztiválra írt vers.