Fürdik a kedves

Fürdik a kedves.

Ahogy benyitok

a tenyérnyi fürdőszobába,

a víz alól bukkan elő

(egész teste nedves

és fénylőn csillogó),

mint déli tengereken

pajkos fi-sellők.

Hab csurog le hajáról,

fut tova hátán le,

gömbölyded, lágy faráig,

mely tenyeremben

ficánkolt már sokszor,

mikor váltak eggyé

testeink.

Ó, mily finom is az!

Aztán elfekszik a kádban,

s míg beszél,

lopva, mintha volnék

titkon leskelődő vén

Zsuzsannát lesők közt,

a mézgafa alatt,

nézem combjait,

s a bimbózó rózsát

ölének mélyén,

ahogy megbújik a

buborékok közt

csintalan.

Minő csodás a Természet!

És minő csodás alkotás

az EMBERI TEST!

Ésszel ez fel nem fogható!

A szépség, a kecsesség

és a funkciók, mind itt,

egyetlen szépséges

sejtmilliárdban!

Mennyi mindenre készen!

A bimbó most nem duzzad,

mégis, így a legszebb talán,

s irigy vagyok a textilre,

mi megérintheti e csodát!

Felöltözik; ölelésbe fonni

próbálom, egy kicsit legalább

érezzem teste kecses vonalát.

De gyorsan, angolna-mód

kicsusszan karjaim közül.

A pillanat elszáll.

Ma sem lesz csoda már.

 

Kiskunhalas, 2010. február 5.

Megjelent: Test és lélek (szerelemversek) - Hungarovox, 2016

Hasonló versek: szerelemversek