összeér bőrünk finoman
eltűnik az ég és el a föld
eggyé válik mi volt külön
galaxisok magja örvénylik
milliárd csillag fenn izzik
végtelenbe repít a pillanat
nincs semmi új a nap alatt
Én Vagyok Te Most és
Te Vagy Ki Vagyok Én
körbeér a lélek még
átlép a lét küszöbén
különválik már mi
egy volt rég
ránk köszönt a föld
ránk az ég
összeér még bőrünk
kicsikét
hallgatom mit szíved
itt zenél
Kalocsa, 2014. 09. 10.
 |
| Kép: http://agnes-cecile.deviantart.com/art/Embrace-185330156 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése