fák
sóhaja száll
sárgán
és
rozsdásan
az
ég felé
hol
még rikít a kék
juhnyájként
andalognak
tova
fodros habfelhők
a
Nap néha áttűz rajtuk
mutatja
októberi
fény simogat
most
melegen
örömsóhaj
száll
fák
hegyén míg
könnycseppként
hullanak
levelek
a
földre le
végül
majd csupaszon
és
büszkén
várják
a hűs telet
ágak
közt szél matat
szemem
megpihen
és
hallgatom
a
sóhajokat
Bosznia,
2024.10.10.
Hasonló versek: természet
